Életminőség

A mögöttünk álló hét bőségesen szolgáltatott témát a kommentátornak – gondoljunk csak az utóbbi három-négy nap hazai eseményeire, az Európai Néppárt bukaresti kongresszusára, a romániai kormánypártok ugyanazon időre – aligha véletlenül – rögzített grandiózus demonstratív bukaresti, a párt erejét és rendkívüli támogatottságát igazolni hivatott jelöltbemutatójára.  

Ilyen körülmények között – „a politika mindenek előtt” – a piszlicsáré ügyekre alig-alig figyelt a hazai közvélemény.

A piszlicsáré ügyek közé tartozik többek között az Európai Unióban az életminőség kérdése.

Nem nagy durranás, ugye, csupán úgy félmilliárd embert érint.

De mi is az az életminőség?

Régóta ismerjük, de ma sincs vele mindenki tisztában, hogy az életminőség tágabb fogalom, mint a jóval ismertebb életszínvonal. Az életszínvonalat pénzzel, a pénzzel megvásárolható termékek mennyiségével, a lakáskörülményekkel és más hasonló, „tapogatható” mutatókkal lehet érzékeltetni. Az életminőséghez hozzátartozik az emberi környezet, az emberi kapcsolatok kultúráltsága, egy kívánt és elvárt életforma kialakításának lehetősége, a szabadidő nagysága és eltöltési lehetősége – röviden talán, bár nem éppen tudományosan így fogalmazhatnánk: mennyire érzi jól magát saját bőrében az ember egy adott környezetben, társadalomban.

Ha jól érzi magát, ha jó a közérzete, ha „boldog” (jellegzetes, számunkra kissé bárgyú amerikai kifejezéssel), az többet (és jobbnak) számít anyagi javak birtoklásánál.

Nos, hogy is állunk mi, európai uniósok, az életminőséggel?

A legnagyobb nevű közvéleménykutató-intézet, a Gallup nemrég közreadott, közvélemény-kutatáson alapuló jelentése szerint Románia – Bulgáriával, Litvániával és Portugáliával együtt – a legkevésbé „prosperáló” személyek országa. Az objektív adatok és a (közvélemény-kutatás által felszínre hozott) szubjektív érzések nem feltétlenül esnek egybe, de valamit bizonyosan elárulnak: hogyan értékelik saját életüket a megkérdezettek.

Európában általában a legjobban az északiak állnak (ők „prosperálnak”), délen és keleten inkább „vergődnek” és „szenvednek” (ez utóbbi kategóriában a legnagyobb mértékben Bulgáriában –39%, Magyarországon – 32%, Romániában – 27%, Görögországban – 26%).

A politikának, Európában és mindenhol, talán erre a mutatóra kellene a leginkább koncentrálnia.