Fokozódó gazdasági válság Európában, lázadásokkal párosuló politikai átrendeződés Oroszországban, szocialista hiszti Budapesten, recessziós előrejelzések Kínában, puskaporos helyzet Irán körül, kiszámíthatatlanság a diktátorok elűzése után a Közel-Keleten, rejtélyes jövő az atomhatalommá növekedett Észak-Koreában: 2012 kezdeti jelei aligha utalnak nyugalmas évre.
2009 elején Európa bizakodóan várta a néhány hónappal korábban kitört gazdasági világválság kezelésére hozott intézkedések hatását, 2010-ben már javulásra számítottak, tavaly ilyenkor, pedig legalább a visszaesés elkerülése tűnt reálisnak. Most viszont a válság továbbgyűrűzése elkerülhetetlennek tűnik, a tét inkább a károk minimalizálása. Egyre több EU-s tagország jut az államcsőd szélére, megmentésük egyre nehezebb feladat. Köztük immár Magyarországot is említik, súlyosbodó gazdasági mutatói révén. A szocialista és liberális ellenzéket ez nemigen aggasztja, inkább a demokrácia halálának titulált új alaptörvény. Mely törölte a köztársaságot, legalábbis az ország hivatalos elnevezéséből, noha a Fidesz nem állította vissza a királyságot. Holott Szent István megkoronázása óta Magyarország évszázadokon át megszakítás nélkül királyság volt, amíg 1946-ban a szovjet tankok által hatalomba emelt helyi kommunista söpredék megszüntette. A kommunista utódpárt – melyet az új alkotmány felelőssé tesz a 45 éves példátlan szellemi, erkölcsi és emberi pusztításért – nehezen nyeli le az alkotmányos módosítást, noha tekintettel hőstetteire – beleértve a 2006-os szemkilövő rendőri brutalitást – alighanem az utolsó, amely demokráciáról beszélhet.
Nálunk a helyzet jobb, mint számos más EU-s tagországban: a gazdaság növekedő pályára állt, a lej tartja magát a nemzetközi valutákkal szemben, a költségvetési hiány és államadósság megfelel a decemberi EU-csúcs követelményeinek. A kilátások azonban korántsem rózsásak, a 2010 után tavaly újabb történelmi csúcsot döntő export a külföldi felvevőpiacok további beszűkülésével szembesül, az exportot kitermelő külföldi tőke pedig ki is vonulhat Romániából, a Nokia példáján. A EU-s elismerést kiérdemlő gazdaságpolitika folytatását, pedig a választási populizmus kísértése veszélyezteti.
Hozzászólások