Érettmagyar

Románia leérettségizett. A romániai magyarok is leérettségiztek.

Az országos statisztika ismert, de a magyarul tanulókra vonatkozó adatok ismeretlenek, mert a közzétett adattömegből csak keservesen kihámozhatók, és ezt eddig senki sem tette meg.

A mostani miniszter szerint az eredmények a társadalom állapotát tükrözik. Egyik elődje szerint 30 százalékos átmenési arány lett volna reális. A Román Nemzeti Bank kormányzója szerint az érettségi eredményei nem csak a politikusok és az iskola, hanem az egész társadalom csődjét tükrözik. Szerintem igazuk van.

1961 óta élek a romániai iskolákban. Tanárként belülről ismerem a rendszert, és gyermekeink sem túl rég fejezték be egyetemi tanulmányaikat. Fizikát, talán a legösszetettebb és legnehezebb tantárgyat tanítom. A fizikában együtt van a pontos, szabatos fogalmazás és a feladatmegoldás szükségessége. Ezekből adtak számot az érettségire jelentkezők. Azt hiszem, hogy lehet mérvadó véleményem.

Idén végzett nyolcadikosok osztályfőnöke voltam. Az anyakönyvek kitöltésekor megdöbbenve tapasztaltam, hogy tanítványaim már elsőben tanultak biológiai tudományt. De minek? Mindennapi tapasztalatunk, hogy a nyolcadikosok töredéke tud tizedes számmal osztani. Ritka kivételtől eltekintve a helyesírásuk siralmas.

Nem értem, hogy az I–IV osztályban miért nem az a fontos, hogy a végén írjanak helyesen és tudjanak önállóan összeadni, kivonni, szorozni és osztani? E helyett mindenfélének megmutatják nekik a színes, látványos oldalát, de semmit sem sajátíttatnak el velük úgy, hogy azt a tudást önállóan is tudják használni.

Ez rendszerhiba. Az országos oktatási rendszer miatt van ez így. A tanító a rá nézve kötelező, a minisztérium által terveztetett, majd jóváhagyott tanmenetek alapján, és tankönyveket használva taníthat, és a gyermekek sem tanulhatnak mást, és másból. Az iskolák vezetősége és tanfelügyelőség is ezt kéri, kérheti számon.

Ötödiktől nyolcadikig mennyiségileg túlméretezett, az évjárat szellemi képességeit meghaladó nehézségi fokú ismeretanyagot kell minden tanévben és minden tantárgyból végighajtani úgy, hogy a ciklusba járó gyermekek szövegértése távol áll a tananyag elsajátíthatósága által megkívánt szinttől.

Ez már legalább hatvan éves rendszerhiba. 1989 előtt nem lehetett változtatni a szovjet típusú tanmenet-rendszeren, 1989 óta pedig a rendszergazdák, – a tanügy-minisztérium, a tanfelügyelőségek meg a Pedagógusok házai –, és a tananyagfejlesztésből megélő intézetek és kutatóik nem voltak képesek olyan pályára állítani a romániai alap- és középfokú oktatást, hogy javuljon a diákok szövegértése és feladatmegoldó készsége. Ezért vannak Románia iskoláinak nyolcadikosai a nemzetközi tudásszintmérő PISA-vizsgálatokon a világ 66 országából az 50. helyen: szövegértésből a 49-en, matematikából és természettudományokból a 47-en. A nemzetközi TIMSS-vizsgálatokon a romániai nyolcadikosok 2007-ben matematikából 49 ország közül a 26., míg természettudományokból a 28. helyre jutottak. De a IV-es végzősök szövegértését vizsgáló nemzetközi PIRLS-vizsgálatokon is Románia a 36. helyre került a 45-ből.

A középiskolások számára nem végeznek nemzetközi összehasonlító tudásszintmérő vizsgálatokat. Minden ország a maga érettségi vizsgáival ellenőrzi diáksága cikluszáró tudásszintjét.

Az idei országos 44,47 százalékos országos átmenési arány semmit sem árul el arról, hogy a romániai magyarul tanult érettségizők milyen teljesítményt nyújtottak. Egy okkal több, hogy a romániai magyar oktatásügyet a romániai magyarság szervezze, ellenőrizze és felügyelje.

Az adatok több hetes munkával persze kihámozhatók lennének, és lehet, hogy valakik meg is teszik, de hogy így lesz-e, és kik végzik el ezt a munkát arról sejtéseim sincsenek.

A vasárnaptól megjelent, zömmel felületes tudósítások nem segíthetnek a tisztánlátásban.

Szerintem, és sok tanár szerint is tévút minden XII. osztályt végzettet érettségiztetni, mint történt idén. A megszokott elvárásoknak nem felelhetnek meg azok, akik VIII. után a képességvizsgán megbuktak. Ők eleve kudarcra voltak ítélve ezen az érettségin.

Ami ennél sokkal szomorúbb, hogy a jelenlegi romániai közoktatás a jó teljesítményre képes tanulók egy részét olyan osztályközösségekbe juttatja, amely teljesítményük fejlesztése, képességeik kibontakoztatása helyett a folyamatos leépülésüket segíti elő.

Az oktatási rendszeren kívül a család felelőssége is megkerülhetetlen. A mindennapi munka, a napi ház körüli feladatok és iskolai tanulnivaló teljesítésének követése és számon kérése legelőször a család feladata, amit nem végezhet el a szomszéd, az utca, a televízió és a számítógép sem.

Meggyőződésem, hogy nem a lopással felérő puskázás, a tételek megoldásainak felügyelő tanárok általi kiosztása, a kamerák felügyelete, a javítótanárok indokolt szigora miatt kapott apró jegyek, hanem az illetékes szakhatóságok földközeli oktatásszervezése, a diákok mindennapi munkája viheti ki a romániai közoktatást abból a nagyon mély árokból, amelyben napjainkban leledzik. Ehhez viszont szakmai és erkölcsi támpontok kellenek minden szinten.

Az érettségiken a közelmúltban elbukott miniszterek a lehető legrosszabb viszonyítási lehetőségek.

Nagy István