Értelmiségi magyar

Érdekesnek ígérkező előadást hirdet a Nyugati Jelen, és az RMDSZ Szabadelvű Platformja: Romániai magyar értelmiség – múlt, jelen, jövő címmel. Előadó dr. Egyed Péter író, filozófus, egyetemi tanár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, 1990-től a Korunk szerkesztője. Helyszín az RMDSZ Arad megyei székházának nagyterme.

A beharangozó szerint „az 1989-es decemberi forradalom a kulturális genocídium állapotában érte a romániai magyar nemzetiséget”.

Azon nem érdemes vitatkozni, hogy forradalom volt-e 1989–90 fordulóján Romániában, ez ugyanis hitvita.

1974–9 között, diákkoromban, Temesváron folyamatosan 1500 körül volt az egyetemi tanulmányaikat végző magyar fiatalok száma, közöttük például Bakk Miklós. Vajon közülük senkiből sem lett értelmiségi?

2012-ben arról sem vitatkozom, hogy szabadelvű megközelítésben a romániai magyar nemzetiség, és nem romániai magyarság tagjának számítok.

„Értelmiségi utánpótlása gyakorlatilag megszűnt, a magyar nyelvű képzési formákat, intézményeket, a lap- és könyvkiadást elsorvasztották”, folytatja a csalogató.

Az előadáson biztos megtudjuk, hogy ki számít a szerző felfogásában értelmiséginek.

Kétlem, hogy Romániában kizárólag magyar (szak)képzése lehet a magyar értelmiséginek.

Nem dicsérem az 1989. előtti hazai könyvkiadást, de a Kriterion, más bukaresti kiadók, a kolozsvári Dacia, és talán a temesvári Facla is adott ki magyar könyveket, a Korunk, a Művelődés, az Igaz Szó, az Utunk, A hét havi-, és hetilapok folyamatosan megjelentek.

„(A romániai magyarok) szakmailag jól képzett csúcsértelmiségének önszerveződési folyamatai (ma már) teljesen mások, mint azt megelőzően: sok-sok önálló műhelyben tevékenykednek, de a belső kommunikáció hiányos, ami pedig a hatékonyság ellen szól”, folytatja a meghívó.

Lám megérkeztünk a belső ellentmondáshoz. Annak, aminek népirtás lett az osztályrésze mégis csak voltak önszerveződési folyamatai, és úgy is érthetem akár, hogy a ’89 előtt nem, vagy alig volt önálló értelmiségi műhelyek belső szellemi párbeszéde hiánytalan, és hatékony volt. De tudjuk, hogy ez a kijelentés nem fedi a valóságot.

És most jön a meghívó lényege: „melyek lesznek a jövő kibontakozási irányai, trendvonalai, hiszen azokat fogja elemezni az előadás.”

Történik mindez Aradon, 2012-ben, az RMDSZ szabadelvű holdudvarának köszönhetően.

A várható eszmefuttatás, és beszélgetés tárgya tehát az értelmiségi A romániai magyar értelmiségi. De ki is ő napjainkban? Aradon. És egyáltalán.

A klasszikus, XIX. századi, XX. századeleji értelemben humán tudományok művelője.

Az értelmező kéziszótár szerint az értelmiség a társadalomnak szellemi munkával foglalkozó, magasabb műveltségű, műveltebb rétege.

Napjaink közbeszédében értelmiségi mindenki, akinek diplomája van, és nem kétkezi tevékenységgel keresi kenyerét.Szerintem ez a megközelítés tarthatatlan.

De a Korunk folyóirat 1999. évi februári száma sem biztos, hogy elegendő segítség az eligazodáshoz, és nem csak azért mert megjelenése óta eltelt húsz év.

Abban – a Cseke Péter által szerkesztett lapszámban –, tizennégy budapesti, heidelbergi, kassai, kolozsvári, kovásznai, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, ungvári és újvidéki magyar esszéíró, filozófus, filozófiai szakíró, író, irodalomtörténész, költő, kritikus, lelkész, néprajzkutató, szerkesztő, szociológus és politikus, tanár, felsőfokú teológiai-, egyetemi tanszékvezető tanár – köztük Egyed Péter –, írt az értelmiségi szerep változó és átháríthatatlan felelősségéről. A felsorolásból kitűnik, hogy egy sor – a közfelfogásban, de nem csak –, értelmiséginek tartott tevékenység képviselője nem fordul elő: biológus, építész, feltaláló, filmes, fizikus, fotográfus, geográfus, képzőművész, közgazdász, matematikus, mérnök, nyelvész, orvos, politológus, vegyész, zenész, és a sor folytatható. De a területi lefedettségre gondolva hiányolható Nagyvárad, Temesvár, Marosvásárhely, és miért ne, Arad is.

A fentiek jegyében várom Egyed Péter csütörtöki előadását.

Nagy István, az EMNT Arad megyei elnöke