Euro-Székelyföld

Alaposan felkavarta a kedélyeket a három székely megye közös brüsszeli irodája. Jóllehet a székelyek kezdeményezése beillik az EU-s gyakorlatba – számos tagország régiói működtetnek hasonló irodákat Brüsszelben –, idehaza kicsapta a biztosítékot. Ami igen aggasztó, bármilyen szemszögből közelítjük meg a dolgokat.

Olyan országban, amely a legutolsó helyen áll az EU-s pénzek lehívása terén, az ennek fokozására teendő lépéseket ösztönözni kellene. Székelyföld brüsszeli irodája pedig éppen ezt, illetve az idegenforgalom fejlesztését és a térség népszerűsítését célozza. Mert az eddigi országos mechanizmusok révén a pénzalapok lehívása és a Székelyföld népszerűsítése elmaradt az elvárásoktól. A román politikum és a közvélemény jelentős része azonban képtelen racionálisan megközelíteni a dolgokat, s ahelyett, hogy a székely példa követésre ösztönözne másokat is, továbbra is a premodern korra jellemző emocionális oldalról közelítik meg a dolgokat.

Az alulról jövő építkezés is ingerli a bukaresti politikumot, mely az agyonközpontosítás nevében azt várja el, hogy a döntéseket kizárólag a fővárosban hozzák meg, a vidék pedig passzívan álljon, és haladéktalanul hajtsa végre a fentről jövő utasításokat.

Végül, de nem utolsó sorban az utóbbi években történt kétségtelen előrelépés ellenére, az egységes nemzetállam szellemében nevelt román társadalom továbbra sem képes elfogadni az ország történelmi, etnikai, kulturális sokszínűségét, beleértve a Székelyföld külön egyéniségét.

A politikum ingerülten reagált: Antonescu a hisztéria és rögeszmék egyre alpáribb magyarellenességgel való ötvözésével Vadim szerepére tör, míg a  hatalom visszafogottabban és kulturáltabban reagál, ellenérve, hogy a Székelyföld nem közigazgatási egység. De hát a tartalom nélküli formák országában a szőrszálhasogatás aligha meglepő. Annál aggasztóbb, hogy a politikum és a társadalom még nem érett az objektivitásra.