Évforduló

Emlékszünk még? Alig hihető, hogy valaki is elfelejtette volna azt a négy évvel ezelőtti szomorú napot – 2010. május hatodikát –, amikor államfőnk bejelentette: a világválság fenyegetéseinek kivédése érdekében drasztikusan csökkentik a fizetéseket, nyugdíjakat, munkanélküli segélyt, egyéb szociális juttatásokat. Akkor a Cotroceni-palota szószéke előtt egy magabiztos elnököt láttunk, egy viharokban edzett hajóskapitányt, még akkor is, ha népnyomorító döntésével nem értettünk egyet. Már csak azért sem, mivel úgy éreztük, hogy a világgazdasági krízis terheit a jóllakott urak ismét a becsületes, dolgozó és idős emberek nyakába varrták, miközben tovább virágzott a korrupció és állami pazarlás. Nos, négy év eltelte után, kedden államfőnk ismét díszes szószéke elé állt, igaz, ezúttal már nem olyan magabiztosan, igencsak idegesen, fejvesztetten, s nem azért, hogy megmagyarázza négy esztendővel ezelőtti igencsak csúnya bizonyítványát. Hanem azért, hogy elnökhöz szokatlan és illetlen szidalmakat szórjon a miniszterelnökre, s hét pontban azt is megfogalmazta az ország, az Európai Unió és a NATO zászlaja előtt, hogy Victor Viorel Ponta miniszterelnök (nézete szerint) miért nem válhat államelnökké, mért lenne nemzeti katasztrófa, ha jelöltetné magát az államfői tisztségre. Hát azért, mert hazug. Meg azért is, mivel korrupt. Gyáva is mindezek felett. Ellensége az igazságszolgáltatásnak és a demokráciának. Nem szabad ember, másoktól függ. A helyi bárók védelmezője. Sőt, függőségi viszonyban van velük és más börtönbe valókkal. Az Alkotmány durva megszegője. A fenti, magas állami vezetőktől szokatlan és durva államfői kritikák, szidalmak és intelmek, ismételjük, a Băsescu elnök által elhatározott, keresztülvitt és ma is vállalt népnyomorító intézkedések négyéves évfordulóján hangzottak el, ugyanabban az órában, az ellen a miniszterelnök ellen, aki, kormányra lépése után eltörölte az amúgy is hiábavalónak bizonyult egykori döntéseket, visszaadta a költségvetési szféra dolgozóinak és a nyugdíjasoknak az állam által ellopott pénzüket. Távol áll tőlünk, hogy a kormányt dicsérjük. A szociál-liberális koalíció sem váltotta be a hozzá fűződött (túlzott) elvárásokat, a Ponta-kormányok is csak vegetáltak, a legutóbbi, sorban a harmadik talpon maradása legfeljebb annak köszönhető, hogy nincs markáns ellenzéke. Víziója is hiányzik. De mit is várhatnánk el egy olyan kormánytól, melyet először két évvel ezelőtt, 2012. május hetedikén iktattak be. Miniszterelnökünk szerint azért ezen napon, mivel 1982. május hetedikén nyert a Steaua futballcsapat EB-kupát, ami, ugye, szent évforduló.