Fejcsóválások

Fejcsóválással és felháborodással adta hírül a sajtó, hogy a koszovói miniszterelnök karácsonyi üzenet helyett húsvétit küldött Vatikánba és a keresztény embereknek.

Ami valóban nevetséges diplomáciai melléfogás, de némileg megbocsátható egy olyan tapasztalatlan államférfiúnak, aki egy olyan kis muzulmán országot vezet, melynek a függetlenségét sem ismerte még el minden állam – az erdélyi magyar autonómiatörekvések miatt –, Románia sem.

Kisebb és kevesebb volt a fejcsóválás és felháborodás akkor, amikor tévériporterek az utca embereit faggatták arról, hogy mit ünnepelnek, s bizony-bizony olyan válaszokat is hallhattunk, melyek azt bizonyítják, hogy – főként – a mai fiatalok között olyanok is vannak, akik még Betlehemről sem hallottak, s bármilyen hihetetlenül is hangzik, nem tudják, hogy mit ünneplünk karácsonykor.

Amit azért szeretnek, mert munkaszüneti napokat jelent, az asztalon nagyobb a bőség, a diszkóban pedig reggelig lehet mulatni.

A közel fél évszázados kommunista agymosás ugyanúgy hozzájárult ehhez a helyzethez, mint a család nevelési szerepének sajnálatos csökkenése, a szórakoztatóipar erkölcsi talapzatainak hiánya, a kereskedelem profithajhászása, s az is, hogy egyre több gyermek nő fel csonka családban, vagy éppen család nélkül.

Hisz még az átkos múltban is szinte minden lakásban állítottak karácsonyfát, énekelték a Mennyből az angyalt, ha lehúzott redőnyök mögött is, elmondták a kicsinyeknek, hogy itthon Jézuska hoz ajándékot, nem Télapó.

A meleg karácsonyi családi együttlét főként a városokban kezd kihalni és bizonyos műveletlen újgazdag rétegeknél, melyek hazai vagy külföldi luxusszállodákban rázzák újabban a rongyot, úszkálnak márvány-fürdőmedencében szentestén is.

E veszélyekre a pápa is figyelmeztette a keresztény világot idei üzenetében, melyben hatvanöt nyelven kívánt áldott, békés ünnepeket.

Államfői minőségében Băsescu elnök, miniszterelnökként Boc miniszterelnök is kívánt boldog ünnepeket.

Első számú állami vezetőinktől elvártuk volna, hogy legalább karácsonykor ne csak minden románnak ígérjenek jobb jövőt, úgy látszik azonban, hogy erre még ünnepi szavakban sem várhatunk.