Felfedezés

Zaklatott, rohanó világunk forgatagában gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem látjuk, talán nem is akarjuk látni az erdőtől a fát,  az életünk kemény kihívásaival szemben kínálkozó egyszerű, kézenfekvő megoldások ellen fogcsikorgatva hadakozunk még akkor is, ha esetleg a józan ész mást sugall.

Egyik ismerősöm több mint harminc éve szerzett gépjárművezetői jogosítványt, ez idő alatt rengeteget motorozott, később személyautóval közlekedett, miközben ülő foglalkozású lévén, alig gyalogolt. Erőt is vett rajta az „úri betegség”, a folyamatos mozgáshiány miatt kialakult porckopás. A szakorvos által ajánlott protézis-beültetésről hallani sem akart, inkább természetes gyógymódokkal próbálkozott, a lába azonban kisebb-nagyobb intenzitással, folyamatosan fájt.

Közel másfél éve, autóvezetés közben belesétált egy közlekedési csapdába, a lesben álló rendőrök megbírságolták, sőt egy hónapra a jogosítványát is bevonták. Mivel soha előtte meg sem bírságolták, a kettős kudarcot, illetve a közlekedési csapda tényét nem tudta egykönnyen lenyelni, mindenképp be akarta bizonyítani az igazát. A rendőri jegyzőkönyvet a bíróságon megóvta egyik befolyásos ismerősének azon véleményére alapozva, hogy az csupán formaság. Közben tárgyalásokkal tarkítva teltek a hónapok, az ügyét más városba helyezték, ügyvédet fogadott, és folyamatosan bizakodott igazának a diadalában, vagyis a jegyzőkönyv, illetve a bevonás érvénytelenítésében. Ami szinte karnyújtásnyira látszott, hiszen első fokon kimondták az érvénytelenítést, illetve a bírság visszafizetését. Csakhogy a rendőrség fellebbezett, minek következtében megszületett a végérvényes határozat: vissza mindent!

Az érintett napokig rosszul aludt, nem a stresszben, aggodalmak közepette átvészelt tizenöt hónap, az ablakon kidobált pénz miatt, hanem mert

nem tudta elképzelni, hogyan közlekedik az inkriminált időszakban. Miközben álmatlanul az utcára bámult, meglátta a háza előtt elrobogó hajnali villamost, villámként hasított belé: diákkora óta nem ült villamoson, noha annak idején igen jól szórakoztak rajta a haverokkal. Egy hónapig villamossal, sőt, gyalog fog közlekedni. Másnap utánanézett, melyik villamos merre közlekedik, hol lehet jegyet vásárolni, majd felült a belváros felé közlekedő első szerelvényre, s mint diák korában, ledobta magát a legutolsó székre. Más világba pottyant: ellazulva beszívhatta a hársfavirág illatát, újra megbámulhatta a járókelőket, a kirakatokat, szóba elegyedhetett a vele utazókkal, élvezte a villamosozás örömeit, ráadásul hamarabb beért a városközpontba, mint autóval. A sok gyaloglástól eleinte fájt a lába, később azonban elfelejtett sántítani, felfedezte a gyalogjárás, az ismerősökkel való találkozás örömeit, sőt a hasznosságát, mivel lábfájása egyre enyhült. Az újra felfedezett élvezetek közepette illant el a letiltás hónapja, amely alatt villamosbérletet váltott, de a gyaloglásról, az emberekkel való találkozásról sem hajlandó többé lemondani az autó javára. Mert életörömét jórészt az átlényegült felfedezéseinek köszönheti.