Fizetések

Hatalmas médiaérdeklődést, általános közfigyelmet keltett a napokban ismét felszínre került tény, hogy egyes állami vállalatok vezetői (menedzserei) hatalmas havi fizetéseket vesznek fel, az igazgatótanácsokban ülőkkel együtt.

Talán nem keltett volna ekkora felháborodást az ügy, ha az emlegetett cégek nem lennének kivétel nélkül veszteségesek. Ha egy vállalat csikója fut és nyereséges, alkalmazottait megfizeti, ki sajnálná vezetőjétől az anyagi elismerést? Csakhogy miközben az igazgatók havi 10-15 ezer eurót (!) visznek haza, az általuk „menedzselt” cégek sokmillió eurós veszteségeket könyvelnek el.

Az ügy megpiszkálása, megszellőztetése a hatalom számára kétségtelenül hálás feladat, mint ahogy az is – a kormány pár napja megtette –, hogy az átlagfizetés hatszorosára mérsékelték a menedzserek javadalmazását (az esetleges bónuszokat nem számítva). Mindez lehet némi vigasz azon ágrólszakadtak számára, akik a nemzetgazdasági gyalázatos nettó 601 lejes (július elsejétől bruttó 800 lejre emelkedő) minimálbérből tengődnek, de a populistának bátran nevezhető intézkedés a lényeget tekintve semmit nem old meg a fizetések elhibázott rendszerében. Egyesek, megérdemelten, rosszul járnak, a megspórolt, országos szinten csekély összegből a többség nem profitál.

Romániában márciusban 1617 lej volt az átlagos nettó fizetés. Ha igaz

a miniszterelnök által az állami vállalatoknál emlegetett kb. ezer eurós átlagfizetés, akkor az állam kb. háromszor jobban fizet a nemzetgazdaság kis híján háromnegyedét kitevő magánszektornál. De kinek is? A tanügyieknek, az egészségügyieknek biztosan nem, pedig mindkettő létfontosságú terület a társadalom szempontjából. A miniszterek és minisztériumi alkalmazottak fizetése jobb ugyan, de nevetséges a – veszteséges – állami nagyvállalatok menedzsereinek juttatásához képest. (A gazdasági miniszter szerint legjobb szakemberei faképnél hagyják a gyenge fizetések miatt.) Az igazi megoldás a nemzetgazdasági minimálbérek jelentős növelése lenne (ha egy privát erre képtelen, nem érdemes fenntartania a cégét), a minimálbér és átlagbér (úgy 45-50 százalék körülire), az állami és privátcégek fizetéseinek közelítése. Ezek lennének a reális problémák, megoldásuk azonban nyilván nehezebb, mint pár tucat vállalatvezető szemérmetlen fizetésének korlátozása.