Fórum

A statisztikák talán számon tartják, a közember azonban aligha tudja, hány szövetség, párt, civilszervezet, kulturális egyesület stb. létezik Romániában. A sorok írója sem tudja, de hogy sok száz (netán néhány ezer) van, afelől nincs kétsége. Akárhogy is, e hét óta eggyel több van: megalakult ugyanis a Hazai Beruházók Fóruma.

Aki ilyen fórumba belép, az nyilván nem szegény ember. Hát persze, hogy nem. Kezdeményezője – és négy évre immár megválasztott elnöke – nem más, mint Románia pillanatnyilag, a Forbes magazin szerint, leggazdagabb embere, az egyetlen román, aki a világ „nagyjai” között is szerepel, egy ötvenezer hektáros mezőgazdasági holding vezetője, dollármilliárdos, az Astra Giurgiu focicsapat patrónusa, alapító tagjai pedig – bár nevüket főleg üzleti körökben ismerik – a hazai gazdasági élet kiemelkedő személyiségei. Az ezekben a körökben nálunk sokkal otthonosabban mozgók szerint a Fórum alakuló ülésén olyan – elsőrangú – román(iai) beruházók, gyárosok, vállalkozók vettek részt, akik 1,2 millió embernek adnak munkát. (Hogy fizetést mekkorát, természetesen nem európai színvonalút, azt most ne firtassuk.)

A kedves olvasó nyilván kíváncsi rá, mit akar, milyen célokat tűz ki az új szövetség, amelynek kétségtelenül van létjogosultsága – ha az eb- vagy díszgalambtenyésztőknek van egyesületük, kell ilyen a nagybefektetőknek is. Röviden, alapszabályából kiindulva azt mondhatnánk: képviselni, felkarolni, egységesen támogatni kívánja a hazai, román tőkét, a természetes és jogi személyeket az állam és az Európai Unió intézményeivel fenntartott kapcsolataiban. Úgy is mondhatnánk: egyfajta (nyilatkozatai szerint) apolitikus, nem kormányzati, non-profit véd- és dacszövetség, amelyik a hazai üzletembereknek a külföldiekkel való egyenlőségét tűzi zászlajára. Ha valóban nincs egyenlőség hazai és külföldi beruházó között, mint ahogy a fórum állítja, akkor valami nyilván nincs rendben a hazai törvénykezésben és/vagy gyakorlatban, és jogos az igény, hogy ezen változtassanak. A beruházók egyesületének azonban az elkövetkezőkben azt is kell bizonyítania, hogy a hazai „nagyok” semmivel nem rosszabbak (esetleg valamicskével jobbak is) a külföldieknél, hogy a szívükön viselik (saját érdekeiken túl, persze) az ország, s az általuk foglalkoztatott sok százezer dolgozó sorsát. Ha nem, üdvösebb lett volna egy árvaháznak adni a fórum után megivott pezsgő árát.