Elhatároztam, glosszát próbálok írni: széljegyzetet, magyarázatot, megjegyzést.
Rövidet. Talán leközlik, esetleg elolvassák, remélem meg is értik.
„Jó s rossz között nincs különbség” – Eminescu s még nagyon sok ember szerint. Magam úgy éreztem, a rossz kimeríthetetlen, végtelen. A jó az véges, azt szűken adagolják. Így gondoltam, de nem így akartam érezni és cselekedni sem. Sokkal több a jó, mint a rossz ember – hangoztattam, győzködtem magamat és barátaimat is. Volt, aki bólogatott, mások a fejüket csóválták.
„Hidegen nézz jóra, rosszra.” Hogyan tehetném?
A mai világban sem?
Azért kellene egy kis biztatás.
Érkezik is, kis glosszafélékben (Metszetek, Elmer István – Új Ember –).
„A rossz nem végtelen – igaz, végességében szörnyűséges arcát mutatja.”
Kedves Olvasó! Álljon meg egy percre, értelmezze a fenti mondatot.
Nem hisz ebben?
Összpontosítson! A rossz ugyan nem meríthető ki teljesen, de a jó kimeríthetetlen.
Fogalmazzak világosabban?
A rossz az legalább részben leküzdhető, de a jót nem lehet kiszorítani.
Hozzászólások