Hullám

Elkerülhető-e egyáltalán a gazdasági világválság második hulláma, amelyet egyre többen jósolnak és pusztítóbbnak ígérkezik az elsőnél?

Mert a 2008-ban indult első hullám hatásai sem múltak el. Sőt, egymás után újabb és újabb gyógykezelések szükségességére derül fény a recesszió okozta komoly sebek begyógyítására. Nagy-Britannia félmillió állami alkalmazott elbocsátását kezdte el, Olaszország a minap húzta meg erősen a nadrágszíjat, egyesek már az USA fizetésképtelenségét is elképzelhetőnek tartják. Spanyolország, Írország és Portugália helyzete napról napra rosszabbodik, Európa súlyos betegéről, Görögországról nem is beszélve.

Szinte mindenütt napirenden a megszorítások, az állami költségvetések deficitjének visszaszorítása, a szociális és jóléti kiadások lefaragása. Amihez a politikusok szinte mindenütt csak szorult helyzetben fordulnak, mert az ilyen intézkedések roppant népszerűtlenek. A populizmusra korábban gyakran kacsingató Berlusconi olasz miniszterelnök aligha folyamodott volna a közkiadások 40 milliárd eurós lefaragására, ha nem kényszerült volna rá. A szakszervezetek már amúgy is Olaszországot megbénító általános sztrájkot helyeznek kilátásba. Vagy Obama, a balliberális körök messiása aligha említené egy évvel a jövőre esedékes elnökválasztás előtt, hogy több millió amerikainál veszélyben forog a nyugdíjak folyósítása, ha nem lenne valóban komoly a helyzet.

Elkerülhető az összeomlás? Fenntartható-e a magas életszínvonal, melyet a Nyugat az 1960-as évektől élvez, s amelyhez Kelet is közeledett az utóbbi 10 évben? A Nyugat megnyerte a kommunizmus elleni hidegháborút, de elveszíteni látszik a küzdelmet saját mohósága okozta korlátlan túlköltekezésével szemben. A jólétet könnyű megszokni, nehéz viszont leszokni róla.

Közel három évvel a gazdasági világválság kirobbanása után nem a gyógyulás, hanem a súlyosbodás jelei tapasztalhatók. Ami akár egy újabb válsághullámot idézhet elő. S amely az előzőtől eltérően már eleve legyengült gazdaságokat, társadalmakat találna, kisebb ellenálló-képességgel.

Az előző nagy világválság 4 évig tartott, 1929 és 1933 között, de sokhelyütt a fölépülés tovább húzódott. És világháborúba torkolt. Remélhetőleg most nem lesz ugyanúgy.