Jelszóvisszatérések

Bár még a (szokásos száznapos) türelmi időt sem töltötte ki az Ungureanu-kormány, tehát ha akarta sem tudta volna bizonyítani, hogy nem azonos levitézlett elődjével, a Boc-kabinettel, máris bizalmatlansági indítvánnyal kell megküzdenie.

Az most a kérdés azonban, hogy a szociálliberális ellenzéki szövetség esetleges győzelme jó lenne-e az országnak, jó lenne-e nekünk, magyaroknak.

Ez utóbbi nem azzal függ össze, vagy nemcsak azzal, hogy magyar minisztereink, államtitkáraink is vannak, és egyéb magas rangú magyar tisztségviselők is tagjai a végrehajtó hatalomnak, ki-ki maga dönti el, hogy helyesen tette-e az RMDSZ, amiért kitartott a Băsescu-csapatban szövetségesei mellett még akkor is, amikor azok hátba támadták, és olyan népszerűtlen intézkedésekért is tartania kell az arcát, amilyenek meghozatalát nem akarta.

Egyre több jel mutat arra, hogy az USL, amelynek az újabb és újabb közvélemény-kutatások biztos jövőt jósolnak, nem is olyan magabiztos, amilyennek látszik.

Ezzel magyarázható, hogy a szocialisták és a liberálisok is olyan jelszavakat kezdenek elővenni a politika poros lomtárából, amelyekről az utóbbi években kezdtek megfeledkezni, vagy az is lehet, hogy az Európai Unió nyomására úgy tettek, mintha megfeledkeztek volna róluk.

Emlékszünk még a Ki az országból a magyarokkal skandálásokra?

Vagy arra, milyen hangosan kiáltozták még köztereken is, hogy Nem adjuk el az országot, amikor megkezdődött a privatizáció?

Nos, az a Szocialista Párt és az a Nemzeti Liberális Párt, amely pár esztendővel ezelőtt kar-karöltve kormányzott az RMDSZ-szel, sőt, abba is belement, hogy egy szebeni szász legyen Románia miniszterelnöke, most magyarellenességével kérkedik.

Abban reménykedik, hogy Vadim Tudortól, Funártól, Becalitól, vagy az OTV-s DD-től vehet el szavazatokat Erdélyben, sőt, akár Băsescu híveitől is, ha azt állítja, hogy az államfő pártja lefeküdt a magyaroknak.

Mi nacionalisták akarunk lenni, jelentette ki a napokban igen-igen határozottan az européernek vélt Crin Antonescu, akit azonnal követett a kevésbé művelt, de magát szintén européernek tartó Victor Ponta is, aki viszont gazdasági imperializmust emleget újabban, amikor a kormány a magánosítás utolsó lépéseit akarja megtenni.