Jövőkép

Írta:
2011. május 13. 15:30 (péntek) /

Lezajlottak a tárgyalások a készenléti hitelről, s úgy tűnik, mind a Nemzetközi Valutaalap, mind a román kormány elégedett az eredményekkel. 

Elhangzott olyan optimista vélemény, hogy 25, sőt 10 százalék az esély a némi biztonságot adó, de csak különleges helyzetekben folyósítandó hitel igénybevételére, ami azt jelentené: nagy valószínűséggel nem lesz különleges, sürgősségi helyzet. A tegnap közzétett, az idei első negyedévre vonatkozó statisztikai adatok azt jelzik, hogy az ország elmozdult a gödör fenekéről, s egy picikével feljebb kapaszkodott. Tudjuk azonban, hogy a kútba esés egy pillanat műve, a kikecmergés viszont fájdalmas, hosszadalmas, áldozatokkal járó művelet, és lehetetlen megjósolni, pontosan meddig tart. S ha a felszínre jutunk (ami persze még messze van), tulajdonképpen mit érünk el? Azt, hogy utolértük egykori önmagunkat, a válság előtti gazdasági teljesítményünket. Ami jobb ugyan a mainál, de európai – európai uniós – szemmel és szinttel mérve már egészen más képet kapunk.

Most, hogy a recesszióból (remélhetőleg valóban) kezdünk kilábalni, eljött az ideje az igazi átalakításnak. Most, illetve ezután kellene alaposan megfontolt, széles kitekintésű, átfogó stratégiá(ka)t kidolgozni a felzárkózásra, egy megalapozott jövőképet kialakítani, amely lehetőleg minél konkrétabban azt fogalmazná meg mindenekelőtt, hogy hova is akarunk eljutni, majd az oda vezető utakkal is foglalkozna. Válság idején, mint tapasztalhattuk, csak kétségbeesett kapkodásra, tűzoltásra futja az erőből. A tartós és fenntartható fejlődéshez szükséges stratégia kigondolásához, kidolgozásához kétségtelenül nyugodtabb idő, sok-sok ötlet és minél szélesebb körű vita, mondhatnánk: kollektív bölcsesség és persze politikai akarat kell. Ez a probléma túl komoly ahhoz, hogy kizárólag az éppen hatalmon lévő kormányra bízza az ország. Kérdéses, nyilván, a hazai „haladó hagyományok” ismeretében, hogy az ellenzék, főleg most, a jövő évi választások közeledtével, mennyire kívánna belefolyni – ha egyáltalán kialakítható párbeszéd –, egy ilyen, az ország jövőjét meghatározó munkába: ilyenfajta együttműködésre ugyanis, bár mindenki az ország javáról papol, az elmúlt húsz évben nemigen akad példa. 

Hozzászólások