Kesergünk

A világ népességnövekedési számának áttekintésekor nem véletlen, hogy mi, európaiak, közöttük mi, magyarok is erősen hajlamosak vagyunk a borúlátásra. Átnézem a statisztikai adatokat, a népességszaporodási rangsorban az első harminc állam között mindössze kettő nem afrikai. Az európaiak valahol nagyon hátul kullognak, azok közül is a nagyszámú bevándoroltat befogadók vannak némileg jobb helyzetben. (Ha ezt egyáltalán jónak lehet mondani.) Az eddig igencsak hátul kullogó Magyarország valamit előbbre lépett, éppen befért a 200-ba, Románia abból is kicsúszott. Szóval fogyunk. A keresztény fiatalok gyermekvállalási kedve a borús jövőkép miatt nem ugrott hirtelen az egekbe, bár az anyaországi családtámogatási intézkedéseknek azért van némi pozitív foganatja. A statisztikusok igencsak kedvezőtlen jövőképet festenek nemzetünknek, meg is mondják, hogy ilyen ütemben mennyi idő alatt tűnik el a magyarság a kontinensről. E borúlátással kapcsolatban néhai Tokay György egyik beszédében fejtegette, hogy a nemzeti busongásra mi is ráteszünk egy lapáttal. Mert lám, a norvégok fele annyian sincsenek, mint mi, mégsem azon keseregnek, hogy „porlanak, mint a szikla”, s ők hamarabb eltűnnek az európai népek sorából. Az aradi politikusnak ez a kitétele jutott eszembe, miközben a pekingi olimpia eseményeit követtem a képernyőn. A 4,7 milliót számláló norvégok a nagyszámú, minden nemzetet túlszárnyaló érem, helyezés mellett elsősorban rekordmennyiségű aranyat vittek haza. Országuk lakossága számát és területét, valamint gazdasági potenciálját nagyságrenddel túlhaladó országokat utasítottak maguk mögé. És a náluk is alacsony születési arány ellenére évtizedek óta kiváló eredményeket érnek el a sportban (is). Életerő, bizalom sugárzik a nemzetből. Azt hiszem, róluk kell(ene) példát vennünk. A kesergés helyett az ő optimizmusukat kell(ene) példaként magunk elé állítanunk. Meg az észtekét, lettekét, litvánokét. Mert nekünk, a mintegy 13 milliós magyarságnak sokszor annyi túlélési esélyünk van, mint északi barátainknak. Különben a világ államai közül mintegy 120-nak kisebb a lakosságszáma. Ezeket már most el kellene temetnünk mint életképtelen nemzeteket? Ezen a szemléleten kellene túllépni!