Kóbor kutyák

Hatéves kisfiú vesztette életét hétvégén a gazdátlan ebek harapásai miatt. Szinte nincs olyan hónap, hogy az országban valaki ne essen a kóbor kutyák áldozatául. Mindenekelőtt gyerekek és idősek, mert eleve a fizikailag gyengébbeket fenyegeti a veszély. Néhány évvel ezelőtt egy idősebb japán diplomata vesztette életét Bukarestben szintén kutyák áldozataként.

Vajon az alkotmánybírák hogy alusznak egy-egy ilyen eset után? Mert ők érvénytelenítették azt a parlament által elfogadott törvényt, amely a gazdátlan ebek elaltatását is lehetővé tette volna.

Vajon az állatvédők tiltakozása fontosabb a gyermekek életénél, a szucsávai kisfiú szüleinek, nagyszüleinek gyászánál?

Jelenleg az elvadult kóbor kutyák ellen jószerint nincs mit tenni. Agresszív bűnözőt a rendőrség letartóztathat, az agresszív gazdátlan ebek viszont tovább randalírozhatnak.

Elvileg az önkormányzatok menedékhelyeket létesíthetnek számukra, ahol évekig ellátást és szakszerű állatorvosi felügyeletet biztosítanak. Egyes önkormányzatok szövögetnek ilyen terveket, Hunyad megyében, például,  nemcsak települési, hanem megyei szinten is. A teher az önkormányzatokra, vagyis a közpénzre hárul, ami további gondot jelent, főleg a csőd szélén álló községi és kisvárosi önkormányzatoknak. Ahol még az alkalmazottak bérére, szociális segélyre vagy közköltségekre sincs elég pénz, aligha lesz prioritás a kutyamenedék.

Amennyiben a kóbor kutyák elaltatása lett volna az alternatíva, az állatvédők bizonyára mindent elkövettek volna, hogy megteremtsék az anyagiakat a menedékhelyeknek, vagy örökbe fogadásukat szorgalmazták volna. Így viszont tettek helyett továbbra is szájhősként, szólamokkal oltalmaznak, az önkormányzatokra mutogatva.