Kollégium, főgimnázium…

ropogtatja Réhon tanár úr a szavakat és látszólag bízva-bízik, hogy az új elnevezéstől vonzóbbá válik majd az egykoron általa sikeresen vezetett, akkor még számozott intézmény utódja. 

Dicsérő tőmondatok az épületről, az eddig sohse látott mozgástérről, azonban a múlttá érett jelen megdicsőülését csak feltételes módban hinné el. A köztiszteletnek örvendő megbecsült szervező tanár írásából valahogy kimaradt a magyar iskolaigazgatói sorssal járó megvívott számos győztes és vesztes csata üzenete: csak az elvégzett munkának van mérhető értéke. 

A főgimnáziumi cím feltételrendszere ismeretében enyhén szólva bárkinek fenntartásai lehetnek a státusz jogosságát illetően. Inkább csak a koldus-garasért hajlongó politika igazolására szolgáló úri alkalmatosságnak tűnik.

Az intézmény egyik tanára (egyenruhában a megyei RMDSZ oktatásért felelős alelnöke), a történteket így sommázza: „Főgimnáziumi rangot kapott az aradi Csiky Gergely Iskolaközpont. No comment!” 

A gyakorlatban a nagy gondot nem a jogosság mértéke jelenti, hanem az, hogy az illetékesek mennyire hiszik el az ajándék valós voltát és mit kezdenek vele.

A Csiky mindenes, sokszor erején felül teljesítő aligazgatónője jól érzékeli, hogy az új titulus elsősorban még több felelősséget, kötelezettséget ró a tantestületre, véleménye szerint a státusz megszerzéséhez elégséges feltételek szinten tartása, illetve folyamatos javítása a főgimnáziumi cím velejárója. Az iskola vezérigazgatója a vélt nemes ősöket említi első helyen, pedig az épület s az elnevezés, bármennyire is vonzó, a mindent átható genius loci – a hely szelleme –, a hagyományok megléte és kiteljesítése nélkül mit sem ér.

A magyar nyelvű oktatás nemzetstratégiai kérdés. A magyarnyelvűség és kultúra továbbadása a megmaradás egyik záloga – állapítja meg 2008-ban az RMDSZ oktatásért felelős alelnöke. Internetes blogjában: „...szükségesnek vélem egy hosszú és rövid (távú) stratégia felállítását a megyei magyar oktatás túléltetése érdekében. Erről sokan és sokszor beszéltek már, de kidolgozása, majd esetleges gyakorlatba ültetése csapatmunka kell legyen.” – ennek megszervezésére azonban már nem vállalkozott.

A ’90-es évek elején az akkori oktatási alelnök megígérte a stratégia kidolgozását, úgy látszik, magasba ívelő közalkalmazotti pályafutása, meg „káderpolitikai” tevékenysége (például ki kellett rúgatni Éder Ottó igazgatót), a mai napig sem hagyott időt ígérete teljesítésére. Azóta sem próbálkoztak ezzel az arra hivatottak, pedig az Arad megyei RMDSZ-nek kisebbségi vezérigazgatói, sőt államtitkári szék is jutott a hazai szakminisztériumban, tehát az országos stratégiába is beilleszthették volna tisztségük-adta kompetenciájuk révén.

2007-ben a megye 206 magyar gimnáziumot végző tanulójából mindössze 115-en (56%) választották a Csikyt, 2008-ban a 150-ből csak 73-an, tehát még a fele sem. És a tendencia azóta nem változott.

Az átfogó stratégia épp ezt az elszivárgást lenne hivatott megállítani és visszafordítani, meggátolandó a magyar ifjúság identitásváltását. 

Meg kell találni az elit- és a tömegképzés közötti egyensúlyt, mert senkinek sem sérülhet az anyanyelven való tanuláshoz való joga, tehát személyisége kiteljesedésének esélye. Az ismeretek egyszerű átadása mellett még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nevelésre. A diákok egészséges értékrendje, gondolkodásmódja, a kiegyensúlyozott személyiségük kialakítása, a közösségi élmény és a nemzeti önérvényesítés megteremtése nélkül nehezen képzelhető el a főgimnázium létjogosultsága. 

Az anyanyelvű oktatást el kell tudni „adni” azaz, megalapozott és vonzó felelet jár „a gyermekemet miért járassam magyar iskolába?” – szülői kérdésre. Ezért az anyanyelvű oktatás népszerűsítése a kidolgozandó stratégia egyik fontos fejezete.

Az iskola internetes honlapja tartalmas, jól szerkesztett, a Csiky-Csuky pedig élvezetes olvasmány, azonban ezek nem jutnak el minden potenciális érdekelthez.

Az írott/elektronikus sajtóban, magyar tagozatos óvodákban, iskolákban, szórólapokon, diákjai szerepeltetése és teljesítményük felmutatása révén folyamatosan jelen kell lenni a köztudatban, mert az intézményt a diákok eredményessége teszi vonzóvá.

Az agyondicsért új tanügyi törvény hatását a szórványoktatásra egy-két éven belül már tapasztalni fogjuk. Ha igaz, amit a hatalomgyakorló politikusaink nyilatkoznak, akkor minden rendben lesz, de azért a stratégia kidolgozásakor figyelmen kívül kell hagyni az esetleges restriktív pártpolitikai elvárásokat, és csakis offenzív nemzetpolitikai elvek alapján, az egészséges magyarságtudat irányvonala mentén szabad haladni, hogy a jövő generációja is hittel vallja:

Magyarnak lenni jó!

Murvai Miklós