Költségvetés-kiigazítás

Szombaton a kormány röpke negyedóra alatt elfogadta az ország idei második költségvetés-kiigazítását. Ami egyértelműen arra utal, hogy a dolgok nem a kormányülésen dőltek el, ami mellesleg nem is lett volna kívánatos, hisz egy nagy horderejű döntést elvileg alaposan meg kell hányni-vetni, s nem egy villám-kormányülésen.

Hogy mit jelent egy ország költségvetése, az egyszerű példán, egy háztartásén érzékeltethető. Amelynek vannak tervezhető bevételi forrásai – a szülők havi keresete, egy bérbe adott lakás bevételei, a földtulajdonból származó haszon stb.  –, és vannak kiadásai: a mindennapi megélhetés, a lakásfenntartás, a gyermek(ek) iskoláztatással járó költségei,  a lerobbant hűtőszekrény, netán a régi autó kicserélése stb. Hogy mindez összejöjjön, ahhoz aprólékos számítgatásokra, a bevételek és kiadások lehetőleg minél pontosabb felmérésére van szükség, hogy év végén, amikor a család megvonja a mérleget, elmondhassa: jó évet zártunk.

Az államháztartás, a dolgok természetéből adódóan, ennél sokkalta bonyolultabb, ugyanis sokkal több az ismeretlen és bizonytalansági tényező. Mert hátha nem gyűlik össze annyi adó, illeték, járulék, bírság stb. (az állam bevételei), amelyek a szociális ellátás, egészségügy, oktatás, kultúra, honvédelem, rend- és jogbiztonság stb. kiadásait fedezni tudnák? Elég egy gyenge mezőgazdasági év (amilyen az idei volt), egy nagyméretű természeti katasztrófa (amilyen szerencsére nem volt), kedvezőtlen gazdasági környezet (amely évek óta fennáll), rossz gazdaságirányítás (nálunk krónikus népbetegség), és a költségvetés felborul, kiigazításra szorul. Általában nem úgy, hogy a be sem tervezett plusz-jövedelmeket lehetne, kellene felosztani, hanem úgy, hogy kevesebb a bevétel a vártnál. De hogy minden, úgy-ahogy, mégis működjön, innen-onnan levágnak az eredetileg tervezett összegekből, s azokat máshova teszik, ahol ordító a hiány.

Ez történt szombaton, amikor már tudták a miniszterek, hogy a tervezettnél több mint egymilliárd lejjel kevesebb folyik be az államkasszába, tehát vágni kellett bizonyos helyekről, hogy más területeket – mezőgazdaság, egészségügy, belügy, oktatás, regionális fejlesztés és turizmus – fenntarthassanak. Persze a deficit így is a bruttó nemzeti össztermék 2,2 százalékára, összegben több mint 13 milliárd lejre rúg. S legfeljebb a remény marad, hogy jövőre másképp lesz.