Korszakvég?

Történelmi paradigmaváltásra kényszeríti Európát az adósságvállság? Végnapjait éli a jóléti állam fél évszázada megkérdőjelezhetetlen modellje? Megismétlődik a történelem az évszázad második évtizedének kényes korszakában?

Az 1848-as forradalmaktól az Első Világháborúig a folyamatos demokratizálódás és a szabad-kereskedelem, az emberek, tőke és gondolatok szabad áramlása általános volt, szinte minden ország ezt választotta (még a török alól felszabaduló balkáni államok is), vagy követelték (cári Oroszország).

Az első világégés szörnyűségei és az azt lezáró katasztrofális „békeszerződések” azonban kiábrándították az embereket a gazdasági együttműködésből: a meglehetősen egységes világgazdaság helyét átvették a nemzetgazdaságok, a személyek mozgása jelentősen visszaesett. Politikai síkon alternatív modellek (fasizmus, kommunizmus, ortodox-legionarizmus, tekintélyelvűség stb.) töltötték be a polgári demokráciából való kiábrándulás teremtette űrt.

Hasonlóképpen a 60-as években (a háborús újjáépítés után) kiépült jóléti állam: azóta megkérdőjelezhetetlen modell, nemcsak a fejlett Nyugaton, hanem Dél- és Kelet-Európában is, ahol a társadalmak gazdasági és tudományos teljesítménye, vagy munkamorálja és a jóléti elvárások között igen nagy szakadék tátong. Bizonyos jólétet mégis sikerült megvalósítani, manapság jóval kisebb az életszínvonal-különbség a nyugati mag és a déli vagy keleti perifériák között, mint a teljesítmény-különbség. A görögök, spanyolok, románok, magyarok között is általános a számítógép, színes TV, nyugati személygépkocsi, ingyenes oktatás, általános egészségügyi biztosítás stb., nemcsak a hollandoknál, briteknél, vagy finneknél. Csakhogy utóbbiak képesek kitermelni az anyagi fedezetet, előbbiek viszont csak hitelből. Aligha meglepő, hogy a felhalmozott adósságok terhe alatt összeomlás fenyegeti a keleti és főleg a déli államokat. A gyors felzárkózás pedig illúzió. Sőt, a jóléti államot még a gazdaságilag versenyképes Nyugaton is kikezdi a demográfia: kérdéses, hogy a jövőben a színesbőrű, arab vagy kínai fiatalok és az aktív korosztály zokszó nélkül, rajongva finanszírozza a keresztény fehér idősek magas életszínvonalát.