Közadakozás

Miniszterelnökünk felesége, Valerie Cioloş-Villemin csütörtökön este Gyulafehérvár, az egykori erdélyi főváros Szent Mihályról elnevezett római katolikus katedrálisában énekesként lépett fel egy jótékonysági hangversenyen. A bevétel pedig azt a célt szolgálta, hogy megvásárolhassák Constantin BrâncuşiA Föld bölcsessége c. szobrát a román állam számára. A műalkotás eladó, a román államnak pedig nincs annyi pénze, hogy a tulajdonosok által kért (végül lealkudott) 11 millió eurót kifizesse érte. Pedig, mondják a becsüsök, a nem nagy (16,5x25x50,5 cm) méretű, különleges mészkőből készült, a földön ülő meztelen nőt ábrázoló szobor egy árverésen jóval nagyobb összegért (kb. 20 millió euróért) is elkelhetne, de hát a román állam nyilván nem továbbadásának szándékával venné meg, hanem azért, mert kulturális örökségéhez tartozik, s a huszadik század egyik legnagyobb szobrásza lehetőleg valamennyi alkotásának itthon, a hazai múzeumokban lenne a helye. Ami kétségtelenül így van, egy nemzetnek, országnak ragaszkodnia és büszkélkednie kell kiemelkedő értékeivel.

A Föld bölcsessége hányatott sorsú: az 1907-ben keletkezett művet négy évre rá egy román mérnök-műgyűjtő vásárolta meg a szerzőtől, 1957-ben a román állam elkobozta tőle (Románia Szépművészeti Múzeumába került), 2012-ben pedig, hosszas per után, örökösei visszakapták, s néhány éve áruba bocsátották.

2014 őszén az akkori kulturális miniszter, miniszterelnök-helyettes Kelemen Hunor közölte: az államnak kötelessége kifizetni legalább az összeg egy részét. Akkor még lehetségesnek tűnt, hogy Brâncuşi születésének 140. évfordulójára (ez idén február 19-én volt) jóvátegyék az egykori súlyos bakit. Szinte hihetetlen: a Párizsban élő művész halála előtt felajánlotta a román államnak a műtermét a benne lévő munkákkal együtt, de a Román Akadémia visszautasította (!!!), mert Brâncuşi, úgymond, polgári dekadens.

A művész halálának hatvanadik évfordulója jövő márciusban lesz, addig nyélbe lehetne ütni a Föld bölcsessége megvásárlását; minthogy a román állam ötmillió eurót már ígért, csak hatot kellene, közadakozásból, összekalapozni.

Csak hatmillió eurót. Ami persze elképzelhetetlen összeg a hazai átlagembernek – no de egy országnak? Hatmillió olyan állampolgár csak van, aki adakozni tudna egy ilyen nemes ügy érdekében, fejenként nem egészen öt lejig; de kerül(het)ne 100-200 ezer olyan polgár, aki száz vagy akár kétszáz lejt is ajánlhatna a nemzeti büszkeség jegyében, s akkor mondhatni napok alatt Romániáé lehetne a Föld bölcsessége, a maradékból pedig, mondjuk, az elesett gyerekek támogatására is jutna.

Ortodox húsvét következik, s elmélázom: mi lenne, ha az egyház papjai arra szólítanák fel holnap és holnapután a híveket, hogy egy-két lejt nagy nemzeti szobrászuk egyik remekművének megvásárlására adományozzanak?

Kíváncsi lennék az eredményekre.