Kozmetika

Egy kormányfő, egy kormány lemondásától vagy menesztésétől minden demokratikus országban irányváltást, pozitív előjelű változást várnak a polgárok, abban reménykedve, hogy életük jobbra fordul.

Bár nálunk az utca, az országos tüntetések indították el azt a lavinát, amely a Boc-kabinet távozásához, (megdöntéséhez) vezetett, aligha reménykedhetünk abban, hogy az idei év legalább elviselhetőbb lesz a tavalyinál, s hogy az ezekben az órákban formálódó új kormánytól legalább egy kis optimizmus-injekciót kapunk a túléléshez.

Legfeljebb könyöradomány-morzsákra számíthatunk, lévén választási év.

Hetek óta fogcsikorgató hidegben az utca nem ezt követelte.

Nem a kormány távozása volt a fő jelszó, most sem az, hanem a Băsescu elnöké, hisz a korábban megtévesztett milliók számára már világos, hogy ebben az országban az államfő az, aki a hatalom gyeplőjét kézben tartja, a kormányfő, a kormány is csupán a Cotroceni palotából rángatott báb.

Ha előbb nem tette meg, legalább most, az utolsó órában az RMDSZ-nek is nemet kellett volna mondania e kormánykoalícióra, még akkor is, ha az ellenzéki pártokban sem lát jelenleg egy esetleges új szövetségest, mint akkor, amikor a nagyszebeni német égisze alatt erre még voltak kilátások.

Kormányszerep ide, kormányszerep oda, jöhetnek olyan idők is, amikor a kormányon kívül egy magyar párt jobban tudja hallatni a szavát. Méltatlan  a magyar erdélyi politikához megalkudni néhány miniszteri poszt, néhány tíz főméltósági cím és néhány száz területi tisztség megtartása érdekében.

A kormány megbuktatása, az új kormány Băsescu elnök tervei szerint való létrehozása  nem egyéb az utca elcsitításának és a jelenlegi hatalmi rendszer megőrzésének kísérleténél.

A sakktáblán feláldoznak néhány gyalogot, hogy az elcsúfult és bepiszkosodott tiszteket mosodába és kozmetikai szalonba küldhessék.

Ha meg is szavazza a félig működő parlament az Ungureanu-kabinetet, félő hogy az már csak kínlódást hozhat a hatalom és a polgárok számára egyaránt.