Lovagol rajta, és igaza van

Mircea Purcaru, a konzervatív párt aradi elnöke már a második, vagy talán harmadik sajtótájékoztatón veti fel egyes aradi körforgalmak állapotát. Az Aradról a Nagylak felé kivezető, országos főúton lévő két utolsó előtti építményről van szó – az egyiken embermagasságú a gaz, a másikon 15-20 szegélykő kimozdult a helyéről, és hetek óta senki nem rakja a helyére őket.

Persze, nem olyan nagy ügyek, mondja maga az elnök is, s annál kevésbé érti, hogy miért kell ilyesmit nyilvánosan sokszor szóvá tenni minden eredmény nélkül.

Annak a körforgalomnak – pontosabban annak a kőből-földből készült kör alakú építménynek, amely egyszerű szabályával jól megoldja az útkereszteződésekben a forgalom gondját – minden bizonnyal van gazdája, vagy a város, vagy az útigazgatóság. A tulajdonjog azonban lényegtelen abból a szempontból, hogy senki sem törődik vele, mert ha törődne, nem nőhetne rajta embermagasságúra a gaz. Ami a kilátást nem nagyon zavarja – ezt a körforgalmat már eleve bugyután, indokolatlanul magasra építették meg, úgy, hogy a rálátást a több oldalról jövő forgalomra a nullához közelítsék –, az arra közlekedő igényes utast annál inkább. Ha az történetesen nem aradi, vagy pláne külföldi, akkor azonnal levonja a következtetést arról a városról, amely felé éppen közeledik, vagy amelyet elhagy. (Magam, ha ugyanezt látnám valahol más városban, vagy külföldön, bizonyosan így reagálnék.) Ami a szélről leesett köveket illeti: azok még veszélyesek is lehetnek a forgalomra. (Persze az is titok, hogy miért kellett ott szegélyköveket alkalmazni, amikor van sokkal jobb, az út fele menedékes megoldás a körforgalmak megépítésére.)

Egy ellenzéki párt képviselőjének, mondja a konzervatív elnök, szóvá kell tennie az „abnormális” dolgokat, figyelmeztetni rájuk. Szerintünk a nem ellenzékieknek is ezt kellene tenniük, meg úgy az embereknek, pártállástól függetlenül, általában, hogy mindig tudja a helyi vagy országos hatalom, az útigazgatóság vagy a közszállítási vállalat, a közhivatal vagy a temetőgondnokság stb., hogy az állampolgárok figyelnek a munkájára és számon tartják, számon kérik, ha rosszul dolgozik. Úgy talán könnyebben és gyorsabban léphetnénk előbbre.