Másik fehér áldozat

Nem tudom miért, de napról napra erősödik bennem, hogy Ritli László új és harmadik romániai magyar egészségügyi miniszter nem húzza ki a jövő téli kormánybúcsúig sem, feltéve, ha nem lesznek előrehozottak, de ennek csekély a valószínűsége. Még ki sem porszívózták Cseke Attila után a miniszteri szék ülőkéjét, Ritli jövendő munkatársainak felével sem parolázott, amikor kisebbik főnöke, a kormányfő máris pénzszerzési feladatokat szabott neki, és nyilvánosan odaszólt, hogy vegye fel ólombetétes búvárcsizmáját és tegye a gyógyszergyártók nyakára. Magyarán, őrizze meg az úgynevezett clawback-adót, és a gyógyszergyártók jövedelmük 5-10 százalékával továbbra is finanszírozzák az ország egészségügyét.

Anno, amikor Cseke Attilát kinevezték, azt bátorkodtam írni, hogy amennyiben mandátuma lejárta előtt távoznia kell, abban elévülhetetlen szerepet játszik a gyógyszermaffia és a kórházmaffia. Cseke Attila hivatalosan a kormány egészségpolitikája, pénzforrások miatt mondott le, valójában azonban szerintem tele lett neki a gyógyszergyártók, kórházak, és a velük közösen kanalazgató egészségbiztosító dirigálásából.

Most pedig úgy kezdeni miniszteri mandátumot, hogy Emil Boc szinte ultimátumszerűen küld téged a gyógyszerkirályok kardélére, tényleg öngyilkosság. Szegény Ritlinek arra sem volt ideje, hogy saját elképzeléseit ismertesse, máris postázták neki a selyemzsinórt.

Ezért nekem Cseke mai napig szimpatikusabb, tény, tovább húzta, mint ahogy én elképzeltem. Kívülről érkezett, de egészségügyi miniszter szerintem ne legyen orvos, csak az egészségügyet kapiskáló menedzser. Csekének ezért sokkal kevesebb kifizetendő adóssága volt a rendszerrel szemben, mint most Ritlinek. Ha levesszük a margittai kórházat és a marosvásárhelyi elkötelezettségét, akkor Cseke be is csukhatja ezt a fejezetet, ennyi tán megbocsátható. Utódja azonban szerintem önmagát sokkal dörzsöltebbnek és okosabbnak tartja, és azért vállalta el, hogy „megmutassa” Csekének, ejtőernyős pancsereknek nincs helye a szisztémben, majd ő megreformálja a román egészségügyet.

Nem fogja. Cseke „kinti” naivságával ellentétben, Ritli mindenhez érteni fog, legalábbis nyilatkozatok szintjén, mert hát ugyebár ő belülről érkezett. Mindenhez értő miniszter pedig nem kell sem Boc-nak, sem az egészségügyet igazából irányítóknak. Ritli első mondata tudják, mi kellett volna legyen? Bevezetem az egészségügyi kártyát, ami Csekének hajszál híján sikerült.

Románia az EU utolsó tagállama, ahol nincs egészségügyi, magyarországi rövidítéssel TAJ-kártya. Húsz éve áll ellen fehér maffia, Cseke, román elődeivel szemben legalább megpróbálta bevezetni, hogy nem sikerült, nem csak rajta múlott. A kártya lenne az igazi reform és megtakarítás az egészségügynek. A kórházak szétverése kevés, mert forrást, pecabotot nem adtak mellé.

Ritli előtt két lehetőség áll: vagy lemond idő előtt, vagy fejet hajt a főnökök akarata, kiépített hálózata előtt.

Magyar szempontból egyik sem jó nekünk.

Ritlit nem hívom „bikmakozni” (=Big Mac), mint tettem Csekével, akiben volt annyi humor, hogy meglepetésemre elfogadta. Hogy végül egy órányi kellemes magánbeszélgetés kerekedett belőle, az más kérdés, de megértettem, hogy miniszterként nem ülhet be velem.

Még pótolhatjuk, a meghívást tartom.