Megváltoztatni a világot?!

Többedszer hallom ma az egyik jelentős hazai tévéadón, hogy „Nem akarjuk megváltoztatni a világot, ezért a tényeket mutatjuk be”.

A tények elfogultság nélküli bemutatása kétségtelenül az írott vagy elektronikus sajtó egyik feladata és erénye; a világ bizonyos hírügynökségei azért tettek szert általános elismertségre és bizalomra, mert információikat több, egymástól független forrásból ellenőrizték, „csak az igazat mondták”, amit a néző, hallgató, olvasó felé sugároztak, azt „szentírásként” lehetett venni.

Amúgy a jelenlegi, tágabb értelemben vett sajtó tele van bizonytalanságokkal, téves interpretálásokkal, ellenőrizhetetlen információkkal, némelyik „termék” nézői, olvasói, hallgatói alulinformáltságára alapoz: az egyetlen forrásra támaszkodó embernek sok minden „eladható”, és eszébe sem jut, hogy másként is lehetne, mint amit kedvencétől hall.

Most jön az a bizonyos, „nem akarjuk megváltoztatni a világot” mondat.

Ha lett volna valaha is (nem tudok róla) egy olyan szociológiai felmérés, hogy száz vagy százezer megkérdezett közül hány szeretné „megváltoztatni a világot”, magam biztosra veszem, hogy legalább ötven-valahány százalékuk, de inkább több igennel válaszol.  

A világ lakosságának többsége sosem volt (nem is lehetett) elégedett az éppen fennálló állapotokkal.

Az emberiség egyik ragyogó elméje, a francia Voltaire sem gondolta szó szerint jó két évszázaddal ezelőtti híres mondását, miszerint: „A jelenlegi a létező világok legjobbika”. Csupán arra utalt, hogy az akkorinál jobb pillanatnyilag nincs, ami van, az a legjobb létező. Mert ha jobb lenne, az kerülne fölénybe...

De mi lett volna, ha (nyilván abszurd gondolat) soha senki nem akarja megváltoztatni a világot? Ha egyik nemzedékről a másikra egy fix, beidegződött és változatlan gondolkodásbeli mechanizmus működik? Hol tartanánk: a kő- vagy vaskorszakban, a középkorban, a XVII. vagy XIX. században?

A „nem akarjuk megváltoztatni a világot” kijelentést a fenti eszmefuttatás fényében kell látnunk.

A korrekt, a valóságos tényeknek, történéseknek megfelelő tájékoztatás (kérdés, mennyire lehetséges ez – sine ira et studio – harag és elfogultság nélkül) kétségtelenül a sajtó egyik alapvető feladata (lenne). Ennek híján aligha van miről beszélnünk.

Kérdés azonban, hogy ennyi elég-e?

Elég-e a korrekt, részrehajlás nélküli tájékoztatás? (Ha van ilyen.) A sajtó valóban nem akarja befolyásolni (valamilyen irányban) az olvasót, nézőt, hallgatót?

Nem válaszolok igennel vagy nemmel. Csak felvetem a kérdést, az olvasó gondolkozzék el fölötte.