Mekkora is a román diaszpóra?

Diaszpóra: „...valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szétszóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat.” (Wikipedia.hu)

Az elmúlt év utolsó napján az ECRU (hozzánk az új esztendő harmadik napján eljutott) közleménye, a hazai parlamenthez és kormányhoz intézett nyílt üzenetében a román diaszpóráról, az ország határain túl élő román közösségek ügyében foglalt állást.

Ha egy akármilyen szerv, szervezet, szövetség, párt stb. nyílt üzenetet intéz valakihez, valamilyen szervezethez stb., azzal demonstrálja, hogy egyetért vagy sem (esetleg a kettő közötti árnyalatokkal) egy konkrét intézkedéssel vagy hosszabb távú politikával.

Nos, az ECRU (Centrul European pentru Unitate Românească, European Centre for Romanian Unity, a Románok Egységéért Európai Központ) az új év küszöbén fordult az éppen csak felállt hazai parlamenthez és kormányhoz. Hosszabb üzenetének lényege: nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást igényel az eddigieknél a határon kívülre szorult (köztük Moldova köztársasági, szerbiai, ukrajnai, bulgáriai stb.) románság számára.

Ha csak a magunk, romániai magyarok helyzetére, az anyaország által nekünk nyújtott (évről évre növekedő) támogatásra gondolunk, akkor is teljes mértékben indokoltnak értékelhetjük az ECRU igényét.

Az anyaországnak, mondhatnánk, kutya kötelessége támogatni, megóvni, erősíteni diaszpóráját. A román államnak a románt.

Pár évvel ezelőtt a határon túli románok minisztériuma (volt ilyen) foglalkozott a diaszpóra ügyeivel – a mai kormánystruktúrában tudomásom szerint nem létezik, de remélem, van helyette valami más fő-fórum, államtitkársági, vagy akármilyen szintű.

De hát mekkora is a román diaszpóra?

Hogy Románia az Európai Unió (számban, de főleg arányban) egyik legnagyobb „ember-exportőre”, az aligha szorul bizonygatásra.

Hogy pillanatnyilag hányan vannak a szülőhazájukat nyilván a jobb élet reményében elhagyók, nem tudni. Két-három, sőt több millióról beszélnek, de soha nem volt – nem is lehetett – pontos kimutatás.

Azt viszont tudni véljük: ha hazájában valaki tisztességes megélhetést talál, legalábbis remél, aligha hagyja ott, az igazán kalandor szellemű keveseket kivéve, szülőföldjét.

Nos, az ECRU nem kormányzati szervezet a román diaszpóra képviselőjének mondja magát, s kiáll amellett, hogy az új román hatalom támogassa a diaszpórába szorultakat.

Mellesleg azt hirdeti, hogy az általa képviseltek közel tíz- (számításai szerint 9,7) milliós tömeget jelentenek, amelyből 5,6 millió emigrált, így lett a diaszpóra része.

Az adatokkal, teljesen biztosakkal nem rendelkezvén, esetleg vitatkozhatnánk.

Azzal aligha, hogy milliók alkotják a jelenlegi, méltányos elismerésre, támogatásra váró román diaszpórát.

A most felálló romániai hatalomnak, ha helyt akar állni, kismillió sürgős gondja és teendője akad, és nem biztos (sőt szerintem biztosan nem), hogy a román diaszpóra kérdése lenne a legsürgősebb.

A lecke mindenesetre fel van adva.