Miniszter az olimpián

Idén nyáron, júliusban, ha minden jól megy, megtartják a 2020-as tokiói olimpiát. Nem tévedés, az időpont a koronavíruas-járvány miatt csúszott egy esztendőt.

Szokás szerint a „rendes” játékok után tartják a paralimpiát, amelyen a valamilyen fogyatékossággal élők küzdenek meg az érmekért – ők ugyanis a teljesen épek, egészségesek mezőnyében aligha számíthatnának esélyesnek.

Szép és nemes kezdeményezés volt annak idején. A kerekes székesek első versenyeit (a Wikipédiáról tudom) 1948-ban, az olimpiával párhuzamosan rendezték. 1960-tól vált rendszeressé a Fogyatékosok Világjátéka. 1992-től szervezetileg összekapcsolták az olimpiával, és annak helyszínén, három héttel a vége után rendezik meg. Az első téli paralimpiai játékokra 1976-ban, Svédországban került sor.

Mindezt bevezetőként.

A sportkedvelő közönség, legalábbis a nem nagyon fiatal, végignézhetett már egy-két-három olimpiai megnyitót. A világesemény többnyire látványos showját sok olyan ember is látta, aki nem igazán érdeklődik a sport iránt. Nos, biztosan tudni, hogy „emberemlékezet óta” az olimpiai játékokat a rendező ország legfőbb méltósága, államfője (köztársasági elnök, király, vagy akárki) nyitja meg. Kíséretében ott vannak (hogy is lehetne másképp?) a főemberek, a párt vagy a kormány tagjai, miniszterek, általában fölös mennyiségben.

Akkor miért is a cikk címe?

Csak azt kívánja jelezni, hogy az (újkori) olimpiák – de bizonyára az ókori görögök által meghonosított „régiek” – történetében sem volt példa arra, hogy egy funkcióban lévő kormánytag, miniszter részt vett volna, indulóként, sportolóként a Játékokon.

Ha minden jól megy, idén – ha valóban megtartják Tokióban a tavalyról elmaradt olimpiát – egy igazi, felhatalmazott miniszter is indulhat, mégpedig Románia színeiben, és teljesítményével beírhatja magát egy külön fejezetben az olimpiák történetébe.

A hazai magyarok számára külön dicsőség, hogy a román kormány jelenlegi sport- és ifjúságügyi minisztere egy csíkszeredai magyar. Ha elindul, Novák Károly Eduárd végleg bevonulna a sporttörténelembe – nemcsak a romániaiba –, amelyben már egyébként, „alsóbb szinteken”, néhány paralimpiai európai- és világbajnoki címével, már amúgy is benne van.

Novák, ez a rendkívül rokonszenves, negyvenéves, háromgyermekes apa közel hét éve, amióta a román kerékpáros szövetség elnöke, szép eredményeket tud felmutatni az általa vezetett sportágban.

Most, 2021 elején, egyénileg a paralimpiát célozza meg. Távlati terve azonban, sportminiszterként, sokkal messzebbre mutató: a román(iai) sport felvirágoztatása. És ezt fontosabbnak tekinti, mint egyéni (kétségkívül létező) ambícióinak megvalósítását.

Láttam a vele készült, a hazai tévéadók egyikén sugárzott interjút, és egy rokonszenves, szerethető sportember benyomásával maradtam. Akinek, miniszterként, van koncepciója, távlati elképzelése arról, hogyan lehetne, kellene a hazai sportot felvirágoztatni.

Magam teszem hozzá: a sport és sportsiker, nemzeti (vagy akármilyen) szinten azonban manapság nemcsak koncepció, hanem, bármilyen szomorúnak tűnik, pénz, szponzorálás kérdése is.

A jövendő (él)sportolókat, mint ahogy a jövendő tudósokat is, ki kell nevelni, hosszú évek és anyagi erőfeszítések árán. Egy sport- (vagy akármilyen) miniszter ugyan elindíthat, újító, okos ötleteivel, egy folyamatot – de távolról sem biztos, hogy végre is tudja hajtani azokat.

Magam mindenesetre szívből szurkolok Novák Károly Eduárdnak, ennek a kivételes személyiségnek, egyrészt a remélhetőleg sorra kerülő idei paralimpián – felemelő lenne, ha érmet, érmeket szerezne az országnak –,  másrészt (talán főleg) azért, hogy román ifjúsági és sportminiszterként sikeres legyen, s egy ország előtt bizonyítson. Magyarként – ami a kivételektől eltekintve is – bizonyára hasznunkra válna.