Működésképtelen gépezet

A közelmúltban a kormánypalota elé szervezett „hatvanezres” szakszervezeti tüntetésnél látszott, hogy a levágások elleni vad harag inkább médiacirkusz, mint valós, belső dühből fakadó ellenkezés. 

Kicsit ordibáltak, kicsit táncikáltak, fütyörésztek, látszott, számukra az egész jó kis hepening, amelynek végén bevágnak egy shaormát, leöblítik néhány sörrel, aztán irány haza mesélni, mekkorát harcoltunk a kormány ellen, hogy beolvastunk nekik. A szakszervezeti vezetők a tévészereplésre vadásztak, és az egész hangulaton érződött, hogy a május 31-re ígért lebénítás csendben megpuhul, mint mócsing a húslevesben.

Meg is puhult. Az érettségi szerencsére lefut, a vonatok, a bukaresti metró közlekedik, a közalkalmazottak piciny, részleges, de főként megosztott sztrájkocskával ellenkezgetnek, picit, kevesen tüntetgetnek.

Ennek a népnek húsz év még édeskevés a piros dühfokozat eléréséhez. Emlékezzünk, hajszál híján ötven is kevés volt, és az akkori és mostani életkörülmények összehasonlíthatatlanok, s nyilván csak az excuclin szipózok sóvárognak az utcasarkon meg villamoson, hogy „jobb volt Ceauşescu idejében”.

Annyi a hasonlóság, hogy akkor és most is a hatalom titkos ága puhította meg a mócsingot a levesben. Akkor börtön, elhurcoltatás, utcára dobás, ellehetetlenítés és végső esetben halál várt az ellenkezőkre, most biztos állás, kedvezményes hitel, pióca-magáncég vár az ellenkezni merő szakszervezeti vezetőkre. Ja, persze megmaradt a fenyegetés is, de nem attól félnek, hogy börtönbe dobják őket, hanem hogy a pénzügyőrség vagy adóhivatal ellehetetleníti a kft.-jüket.

Még nem hallottam, de érezhetően ismét ott vibrál a levegőben a kommunista érából öröklött axióma „csak rosszabb ne legyen”. Negyedével kevesebb bér a közalkalmazottaknak? De biztos, langyos állásocska, a majd csak elleszünk valahogy nézőpont kerekedik felül. Hála az erre tökéletesen felkészített gépezetnek, amely irigységgel, irodatársak közötti székféltéssel szórta tele az országot, bebetonozva a hatalmat egy túlméretezett apparátus szemétdombján. Oszd meg és uralkodj, igaz, ezen ősi, de marhára hatékony humánerőforrás-elv magáncégeknél is brillírozik, de ez másik kérdés.

Akinek tényleg cudar holnapot jelentenek a levágások, az sztrájkol, és napokon át tüntet, komor, eltorzult arccal követeli jussát.

Nem láttam ilyet, csupán bugyuta „reményt”, hogy majd csak lesz valahogy, majd csak elleszünk.

Nem leszünk el. Jön a forgalmi adó és adóemelés, s még ez sem lesz elegendő a gazdálkodásra képtelen költségvetési lyuk betömésére. Aztán újabb hitel, újabb adósságok, lefele a spirálon.

És minket fenyegetnek a görög államcsőddel? Röhej. Görögországban a 14. és 13. béreket, pótlékokat vágták le, a minimálbér pedig ötszöröse a romániainak, szerintem a jelenlegi görög csődben jobban élnek a hétköznapi emberek, mint mi. No, és ugye tetszett látni, hogy ők miként tüntettek, pedig megvolt a pénz a mindennapi kenyérre! Eltorzult arccal, dühvel, és nem zorbázva az Akropolisz alatt.

Itt pedig az „országbénító” sztrájk is csak mányélé, mint a szeletelt kenyér, az aszfalt, a tisztaság meg a szorgalom, a tisztesség, a demokrácia.