Nagyoperett

Az elmúlt napokban és órákban vihar vonult át az országon, az igazán nagy vihart azonban az állami és politikai életben éreztük, érezzük most is, hatásai pedig a jövőre is minden bizonnyal ki fognak hatni.

Hétfőn Victor Ponta miniszterelnök bejelentette: kedden panaszt tesz Traian Băsescu ellen, illetve bűnvádi eljárást kezdeményez, amit pártja honatyái is, s ha akarják, más pártok politikusai is aláírnak, melyben az államfőt egy szenátor asszony maffiózós-jellegű megzsarolásával és megfenyegetéssel vádolja.

Azét a szenátor asszonyét, egykori tévészemélyiségét, aki az államfő és nagyobbik lányának gyanús földvásárlási ügyeit vizsgálta egy erre a célra létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság élén.

Az ügyet a miniszterelnök az Európai Unió legmagasabb fórumainak is tudomására kívánja hozni, s ezzel megfordította a kockát: korábban Băsescu elnök jelentgette fel saját miniszterelnökét, odáig menve, hogy államcsínnyel vádolta az európai kancelláriákban.

Aki szelet vet, vihart arat, nyilatkozta a történtekre a feljelentést szintén aláíró Mircea Geoană volt külügyminiszter, potenciális államfőjelölt, akinek ez esetben igaza van.

Hisz az ember beleszédül abba, ahogy az ország első számú méltósága saját miniszterelnökéről beszél.

Az még csak hagyján, hogy olasz vígjátéki dottorénak csúfolja kétes doktori diplomája miatt, de azt is mondja róla, hogy hírneves hazudozó, a korruptak védője, maga is mélységesen korrupt, valóságos dráma lenne Románia számára, ha államfőnek választanák.

A miniszterelnök se marad adós: szerinte Băsescu a hazug és korrupt, sőt, az ország első számú korruptja, kommunista szekus, aki, meggyőződése szerint, mandátumának lejárta után börtönbe kerül, s lehet, hogy Adrian Năstase volt miniszterelnök cellatársa lesz.

A befeketítő és csúfondáros jelzők osztogatásában az elnök kisebbik lánya is élen jár; teheti, hisz neki nincsenek pénzmosással is gyanúsítható földvásárlási ügyletei: EBA szerint Ponta miniszterelnök nem egyéb egy rosszaságban elavult ifjúnál, a többi államférfira kiosztott csúfolódásokat hadd ne említsük, mindezek inkább jellembeli gyengeségre utalnak.

A fentieket figyelembe véve könnyű megjósolni: a nagy bukaresti politikai vihar csak most kezdődik, de tulajdonképpen nem több egy nagyoperettnél.

Aminek semmi köze sincs a polgárok életéhez, a rendszerváltás haszonélvezői, Arisztidjei és Taszilói léptek színpadra, Európa pedig csak nézi és nézi, és csodálkozik, hogy mik vannak, s azon, hogy mindez nem fikció, hanem az EU egyik tagállamában történik.