Nézőpont

Hogy az Eu-csúcs pénteken olyan kurtán-furcsán zárult, megállapodás nélkül, meglepő is, meg nem is. Meglepő, mert a tagállamok küldöttségei jőelőre lefoglalták szálláshelyüket a brüsszeli szállodákban, tehát eleve a tárgyalások elhúzódására számítottak, egyszersmind arra, hogy ha nehezen is, hosszas alkudozások árán is, de döntés születik. Azt mindenki tudta, hogy ez a döntés nem lesz könnyű és egyszerű, hiszen jócskán eltérő álláspontok feszültek egymásnak, de az EU csúcsvezetői is azt remélték, hogy végül is sikerül elfogadtatniuk mindenkivel azt a költségvetést, amely – az Unió történetében először – a válságnak „köszönhetően” kisebb az előzőnél.A majdnem ezer, pontosabban 973 milliárd eurós, 2014–2020-ra szóló  költségvetés igazi dimenzióiról úgy kaphatunk valós képet, ha tudjuk: ez évente az uniós tagállamok nemzeti bruttó össztermékének kb. egy százalékát teszi ki. Igaz, ez távolról sem oszlik meg arányosan, a 27-ek (nemsokára Horvátország csatlakozásával 28-ak) kisebb része nettó befizető, azaz többet ad be a közös kasszába, mint amennyit onnan kap, a többség viszont többet kap saját befizetésénél (már ha képes lehívni az elméletileg neki járó pénzt), ami eleve nézeteltérésekre adhat okot. Ráadásul a különböző költségvetési tételekben a különböző országok másként érdekeltek, ami egyeseknek jó, az másoknak rossz (a nagyobb mezőgazdasági támogatásokban, például Franciaország sokkal érdekeltebb, mint Nagy-Britannia), így nem csoda, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni az álláspontokat. „Mélyreható, konstruktív vita” után sem – ezek jellemezték, állítólag, az EU-csúcsot –,  ami diplomáciai nyelven kb. azt jelenti, hogy ugyancsak odamondogattak egymásnak, s képletesen az asztalt is csapkodták.Sok elemző szerint ilyenformán teljes csőd volt az EU-csúcs, mások szerint – az Európa Tanács elnökére, vagy a német kancellár asszonyra hivatkozhatunk – jobb egy meg nem állapodás egy teljesen rossznál. A következő hetekben mindenesetre komoly egyeztető-alkudozó tárgyalásokra lehet számítani, s talán sikerül egy mindenki által többé-kevésbé elfogadható végkövetkeztetésre jutni. Hogy így is lesznek viszonylagos nyertesek és vesztesek, hogy nem fog mindenki egyformán örülni, az biztos, mint ahogy az is: a legnagyobb veszteség az volna, ha az Unió tagállamai végül is nem jutnának valamilyen közös nevezőre.