Nő-ügy

Elmúlt március 8., a nők előtti – szívből és meggyőződésből jövő, olykor csak protokolláris – főhajtás, bókolás napja, az ünnep által „kötelezővé” tett elfogultság nélkül szólhatunk a nő-ügyről. 

Természetesen nem x vagy y filmsztár, politikus, üzletember stb. nőügyeiről – ilyenekkel bőven traktálják szenzációéhes olvasóikat az erre szakosodott magazinok –, hanem a mai társadalom nő-ügyeiről.

Miről jut eszünkbe a téma? A hazai parlament alsóházi elnökének múlt heti nyilatkozatáról. Amelyben az áll: baj lesz, ha az Európa Tanács Állandó Büróiban a politikai (értsd: romániai) pártok nem képviseltetik magukat arányosan nőkkel.

Az elnök úr megfogalmazása („cam jobless” – az első szó románul van, a második szó angolul munkanélküliség), nem világos számomra, az viszont

igen, hogy a lényege: növelni kell a nők részarányát a döntéshozó szervekben.

Ezzel pedig aligha lehet vitatkozni.

Romániában – és világszerte – a nők, statisztikailag megcáfolhatatlanul alátámaszott aránya meghaladja az 50 százalékot (ahol véletlenül nem így lenne, az szabályt erősítő kivétel). Abszolúte egyértelmű fogalmazásban: több a nő, mint a férfi. Az arányos képviselet elve szerint tehát a döntéshozó és végrehajtó testületekben legalább annyi nőnek kellene lennie, mint ahány férfinak.

Ezzel szemben a kérlelhetetlen statisztikák azt mutatják: a nők mélyen alulreprezentáltak.

Románia 588 tagú parlamentjében 68 nő (55 képviselő, 13 szenátor) található. A képviselet mélyen az európai átlag (23,4%) alatt van. (Az élen e tekintetben az északi országok – Svédország, Finnország, Dánia, Norvégia, nagyjából 38%-os aránnyal) – állnak, de Hollandia, Izland, Belgium is kb. ugyanott. Régiónkból Arad, Krassó-Szörény és Temes megye 1-1, Hunyad négy nővel képviselteti magát a parlamentben, Fehér viszont egyetlen eggyel sem. Igaz, „rohamosan” javul a helyzet: 1990–92-ben országszerte csupán 4,9%-nyi volt, a mostani törvényhozásban már 11 százalékos a nők aránya. Nálunk, valljuk be, pillanatnyilag elképzelhetetlen lenne, ami az állítólag „férfisovinizmusáról” hírhedt Dél-Amerikában tény: a szubkontinens két legnagyobb államában, Brazíliában és Argentínában női elnököt választottak van hatalmon.. A „sötét Afrikának” van olyan országa (Ruanda, például), ahol a parlamenti képviselők felénél több nő, és több más országában is jóval nagyobb a női képviselők aránya, mint Romániában.

Hogy a női képviselet jelentős növelésétől önmagától megoldódnának-e Románia nagy problémái, nem tudom. Egy kísérletet mindenképpen megérdemelne.