Nyugdíjreform

Alaposan meg kell reformálni a romániai nyugdíjrendszert, jelenlegi formájában egyszerűen fenntarthatatlan, összeomlik a demográfiai változások súlya alatt. A kormány jövő év végére tervezi az erről szóló törvény elkészítését.

A rendszer égbekiáltó igazságtalanságai már régóta foglalkoztatják a közvéleményt, a társadalom ezek korrekcióját sürgeti. Mindenekelőtt a speciális (értsd: pofátlan) nyugdíjak okoznak közfelháborodást, mivel óriási kiváltságokat biztosítanak egyes kategóriáknak. A több tízezer lejes különleges nyugdíjak puszta léte is dac abban az országban, ahol az átlagnyugdíj nem éri el az 1000 lejt, s milliók csak annak a töredékét kapják. Szintén felháborító egyes kivételezett társadalmi kategóriák korai, 40 év körüli nyugdíjazása. A nyugdíjreform ezt is beszüntetni szándékszik, jelezte Raluca Turcan népjóléti miniszter asszony. Teljesen jogosan. Az sem fogadható el, hogy a nyugdíj mértéke a nyugdíjazás időpontjától függ, ezt is feltétlenül korrigálni kell.

Bármennyire is zavaróak, mindezek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A nagy probléma a társadalom aggasztó elöregedése. Ami már jó három évtizede kezdődött el. Míg a nyolcvanas években 300 000 fölött alakult az éves születések száma országosan, a rendszerváltás után az alá csökkent, majd az utóbbi években már 200 000 alá esett. Tavaly azonban példátlan mélyrepülést regisztráltak, a születések száma 150 000 alá zuhant, ami negatív történelmi csúcs. Közben az elhalálozások száma folyamatosan növekszik, a kivándorlás pedig döbbenetes mértékeket ölt, országunk ugyanis Európa legjelentősebb vendégmunkás-kibocsátója: csupán Nagy-Britanniában 900 000 román állampolgár folyamodott tartózkodási engedélyért a Brexit után, s 800 000-en közülük meg is kapták! Ráadásul a kivándorlók nagy része a fiatalok és középkorúak közül kerülnek ki, abból az aktív korosztályból, amely nemcsak munkájával és adóival működteti az államot, hanem utódokat is nemz. A kivándorlási folyamat korántsem közeledik a végéhez, az EU-s tagság nyomán jelentősen növekedett az életszínvonal, de még mindig jócskán elmarad a nyugati országokéhoz képest.

Egyre kevesebb aktív keresőnek viszont nehéz lesz kitermelni a nyugdíjakat egyre több idős számára, főleg, hogy az előző kormányok megemelték a nyugdíjat. A nyugdíj-kassza már most is évi 16,7 milliárd lejes hiánnyal szembesül, amit más forrásokból kell pótolni. Hosszú távon ez egyszerűen tarthatatlan, főleg, hogy néhány év múlva nyugdíjba vonul a népes „decreței”-nemzedék, az 1967 és 1971 között született korosztály. Az a nemzedék, amely Románia gerincét képezi: nekik köszönhető az 1989-es rendszerváltás, ők működtetik a gazdaságot.

Külső tartalékokra azonban Románia sem számíthat. A Moldovai köztársaság lakói tömegesen vették/veszik fel a román állampolgárságot, de csak töredékük telepszik át közülük Romániába, legtöbben a román útlevél adta lehetőséggel élve szintén Nyugatra vándorol jobb megélhetésért. A kulturálisan inkompatibilis muszlim és afrikai bevándorlás pedig nyilván szóba sem jöhet megoldásként, legfeljebb többletproblémaként. A nyugdíjkorhatár felemelése alighanem elkerülhetetlenné válik, még ha a kormány jelenleg csak mint az idősek által választható lehetőséget említi. Végül is több hasonló demográfiai problémával szembesülő európai országban is bevezették, alternatíva hiányában.