Olimpiai miniatűr

Magyar miniatűr, Reményik Sándor verse. Ezt a verset oda dugnám minden egymással békétlenkedő erdélyi magyar politikus orra alá. Értsen belőle! Két bélyeg, Széchenyi és Kossuth került egymás melle, egy – haza Clujba – menő borítékra.

Kaptam egy nagyon szép magyar bélyeget: Olimpiatörténet Róma 1960.

Mutatom a barátomnak. Nézi, forgatja.

– Hány aranyérmünk lesz Londonban?

Bevallom neki – ismer, nem okozok neki meglepetést – én azokat tartom számon, amelyeket Berlinben és Helsinkiben! Helsinkiben! Helsinkiben! nyertek a magyar sportolók.

– Térj észhez, ennek már alig van jelentősége.

– Tudom, de azért mégis.

Előveszek egy borítékot, belőle egy CD-t.

– Ezt figyeld, ezt Aradon senki másnál nem hallgathatod meg. (Örülnék, ha tévedek.)

Pluhár István közvetíti a Berlini Olimpián Csik Ferenc 100 méteres gyors úszásban elért győzelmét.

– Te, én ezt a közvetítést, az egyik nagybátyám térdén lovagolva hallgattam. Jól emlékszem. Öt éves voltam, kétszer annyi aranyat nyertek a magyarok. Ha akarod, még lejátszom másik 29 aranyérem történetét.

– Londonról beszéljünk. Értesz a sporthoz. Mennyi lesz?

– Ide figyelj! Némi számmisztika: 80:10=8. Nyolcnak a fele az négy. Ennyi lesz. Talán.

  Érti, a 80-at. Osztani tud.

– Stimmel. De inkább egyezzünk ki ötben.

– Ha te ennyire optimista vagy? Együtt majd csak kidrukkoljuk.

– Igyunk rá!