Öntsenek már tiszta vizet!

Évek óta egész Európa tudja, hogy valami nincs rendjén az Unió vezetőségében. Láttuk az „isiásztól” tátongó főtitkárt, hallottunk az ilyen-olyan megegyezésekről, titkos találkozókról, küldött utasításokról, rácsodálkoztunk az új európai rendet kiötlő, milliós nagyságrendű migránstömeget ránk küldő milliárdossal ölelkező vezetőkre. Legutóbb az oltóanyag-gyártó cégekkel kötött szupertitkos megegyezésekről szól a fáma. Nem véletlen, hogy az osztrák kancellár és a magyar miniszterelnök is szorgalmazza ezek nyilvánosságra hozását. De az érintettek visítoznak ellene.

Most evvel kapcsolatban reppent fel a hír, hogy a korrupciós ügyekkel foglalkozó biztosok vizsgálódnak Stella Kyriakidesz, az Unió egészségügyi biztosa ügyében. Ő volt az, aki aláírta a szerződéseket a vakcina-gyártó cégekkel. (Nem a nemzeti államok kormányai, ahogyan az Unió hivatalos állásfoglalásában szerepel!) A ciprusi politikus és férje bankszámláján ugyanis megjelent egy többmilliós összeg, amelynek nagyságát egyikük keresete sem indokolja. A hitelfelvétel indoka azért nem állja meg a helyét, mert a cégüknek nincs akkora garanciája. A két szép szemért manapság egyetlen bank sem ad egyetlen fityinget sem, nemhogy milliókat! Már a ciprusi parlamentben is tárgyalják az egészségügy kérdését. Az egyetlen ellenszavazat éppen Kyriakidesz asszonyé volt.

Nem tudjuk, meddig mennek el a vizsgálattal, de ha végül feltárják az igazságot, azt hiszem, az Európa Uniónál kiborul a bili. Mert nem ez az egyetlen olyan kérdés, amely piszkálja a becsületes európai polgárok csőrét. Hiszen olyan átlátszóan mondvacsinált projektek sokaságáról hullhat le a lepel, amelyekre milliókat szavaztak meg, a biztosok pedig megvalósítottnak könyvelték el és jelentették. Vajon mennyiért?

A nálunk ismertté váltak (ezek csak kis összegek a komolyabbakhoz képest) közül említsük meg az egykori ifjúsági miniszterünk sokszázezer eurós rendezvényeit, a domboldalra épített focipályát, az erdőkkel övezett falu piacterén létesített parkot, a használhatatlan öntözőcsatornát, a nyugdíjas korúak falujában épült sportkomplexumot. És a különböző (szinte valamennyi!) túlszámlázott beruházást. Ne áltassuk magunkat, más országokban, régiókban is vannak ehhez hasonló esetek, hiszen az emberi kapzsiság nem ismer határokat.

Ha tiszta víz kerülne az Unió poharába, kiderülne, mennyi pénzt, az európai polgárok pénzét dobták ki eddig az ablakon azok, akik nem dolgoztak meg érte, egyetlen verejtékcsepp sem gördült végig arcukon a nagy erőlködéstől. Mindenekelőtt őket kellene elsőként elmozdítani a funkciókból, bár nem tudom, hogy az utánuk következők mennyivel lesznek jobbak, ha a fenekük alatt megmelegszenek a bársonyszékek. De valahol el kellene kezdeni!