Összehangolás

Talán a véletlen hozta, talán nem, hogy egyazon napon, tegnap két ismert romániai magyar politikus nyilatkozott rádióadásban a nemzetiségi jogokkal összefüggő kérdésekről.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke reggel a Kolozsvári Rádióban arról beszélt: európai összefogás körvonalazódik a kisebbségi Európai Polgári Kezdeményezés, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében, amely északtól délig és kelettől nyugatig partnereket talál.

Este Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) elnöke a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában bejelentette: a sajtóhoz is eljuttatott levelet intézett az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács elnökeihez, amelyben összefogást sürget az európai polgári kezdeményezés ügyében.

Ennek hallatán a kedves olvasó bízvást azt a következtetést vonhatná le, hogy rendben vannak a dolgok a polgári kezdeményezés tekintetében, mert lám, ezért szállnak síkra egyik meg másik oldalon is.

Pedig a dolgok nem egészen így állnak.

Kelemen Hunor most is elmondta, amit rég tudunk: „az Európai Unió nem a kisebbségek védelmére jött létre, különösen nem a nemzeti kisebbségek védelmére”, ahhoz tehát, hogy sikerre számítson egy ilyen kezdeményezés, összefogásra van szükség: tavaly április elseje óta lehetővé vált, hogy az Unióban a polgári kezdeményezés jogával éljenek – amennyiben olyan javaslatot tesznek, amelyet legalább egymillió uniós állampolgár támogat hat országból. Nemrég, január 14-én Dél-Tirolban megállapodás született az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, a RMDSZ elnöke a Dél-tiroli Néppárt (SVP) elnöke között, hogy keretszabályozási csomagot készítenek elő, s minél több kisebbség támogatását megnyerjék. Tőkés László arról beszélt: az erdélyi magyarságot képviselők vezetőinek össze kellene hangolniuk álláspontjaikat, lehetőleg közös tervvel előállni, mert ha mást-mást beszélnek az autonómia-elképzeléseket illetően, nevetségessé válnak az Unió szemében.

Az összefogás egy ügy érdekében – amelynek létrejöttéhez előbb egy asztalhoz kellene ülni és tárgyalni, a sokszor erősen eltérő álláspontokat egyeztetni, de legalábbis közelíteni – a tapasztalatok szerint haszonnal jár, a széthúzás pedig többnyire az ügy bukásához vezet. Talán nem könnyű megérteni, de bizonyára nem is lehetetlen.