Pofon

Jövő hétfőn a kormány újabb pofont akar adni hazai gyerkőcdemokráciánknak.

Ezúttal azzal, hogy ismét úgynevezett felelősségvállalással, tehát társadalmi és parlamenti vita nélkül kíván nyakunkba akasztani két új törvényt.

Pedig az egyik közülük éppen a társadalmi dialógusra vonatkozik, aminek ily módon való elfogadása abszurdum.

A másiké is egyébként, azé, amely a pedagógusok fizetésének „plafonalását”, lehetséges legmagasabb szintjének rögzítését célozza.

Tulajdonképpen azt, hogy a kormány ne legyen köteles figyelembe venni azokat a bírósági határozatokat, amelyek által tanári fizetések emelkedtek.

Amivel tehát azt üzeni polgárainak a végrehajtó hatalom, hogy még a végleges és visszavonhatatlan bírósági ítéleteket és határozatokat sem köteles betartani és végrehajtani, azok csak számunkra, polgárokra érvényesek.

Nyilvánvalóan törvénytelen törvénytervezetről van tehát szó, melynek procedúráján az ellenzék erkölcsileg jogosan nem akar bűnrészes lenni.

A két ellenzéki párt be is jelentette: nem fog részt venni a hétfői ülésen,

vele nem játszhatnak ilyen komédiát, sőt, azt sem titkolták az ellenzéki politikusok, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ha szükséges, az igazságszolgáltatáshoz is igazuk bizonyítása végett.

Ami igaz, igaz: ami sok, már túl sok, a Boc-kormány, mely bár parlamenti többséggel rendelkezik, de nem bízik már saját parlamenti többségében sem, visszaél a felelősségvállalás alkotmányadta lehetőségével, hisz ezzel a procedúrával csak rendkívüli esetekben lenne szabad élni.

Az Alkotmány is ludas ebben, előbb-utóbb abban kellene szabályozni e kérdést.

Hiszen e kormány eddig már több törvényt fogadott így el. Emlékeztetőül: a munkatörvénykönyvét, az egységes fizetését, a nyugdíjakra vonatkozót, a nevelésügyét. Amelyek nagy társadalmi és parlamenti ellenállásba ütköztek, s melyekről – mindegyikről – azt állítják az ellenzéki pártok, hogy hatalomra jutásuk után azonnal hatálytalanítják őket.

Sok hűhó tehát semmiért, valószínű, hogy egy, másfél-két év múlva ezek a törvények már semmit sem fognak érni.

Hacsak nem marad hatalmon a mai hatalom, de ez már rajtunk, választókon is múlhat.