Pótérettségi

A napokban jelent meg egy, a világ legjobb ötszáz egyetemét rangsoroló kimutatás (mellesleg több ilyen, más-más fórumokról származó is létezik), közös vonásuk azonban, hogy egyiken sem szerepel hazai felsőoktatási intézmény, amelyeket, tisztelet a kivételnek, a miniszter „diplomagyáraknak” titulál.

Hétfőn kezdődik a pótérettségi, ami soha, de az utóbbi évtizedekben biztosan nem keltett a mostanihoz hasonló várakozást. Azért nem, mert „normális” első szessziók után került rá sor, a mostaninál jóval kevesebb résztvevővel, akiknek jó esélyük volt arra, hogy az első kisiklás után a második kísérletük sikeres legyen. 2011-ben azonban a „rendes” érettségi katasztrofálisan gyenge volt az előző évekhez viszonyítva.

Most, ha valóban úgy zajlik, ahogy a tanügyminiszter állította egy országos lapnak, ismét befűtenek a százezer próbálkozónak, a pótérettségi ugyanis „ugyanolyan korrekt és ugyanolyan nehéz” lesz, mint az első.

Ezt szem előtt tartva két lehetőség adódik.

Ha a nyári érettségi csak véletlen kisiklás volt, ráadásul az elsőre sikertelenül próbálkozók azóta a felkészülésben rátettek néhány lapáttal, az augusztus–szeptemberi szesszió (részben legalábbis) kiköszörülheti a csorbát, az összeredmény az eddigi „normálishoz” közeledik, akkor az lenne a végső konklúzió, hogy a hazai tanügyben tulajdonképpen nincsenek komoly gondok, persze egy kicsit mindenkinek szigorúbban kell kezelnie a tanulás, tanítás és az érettségi ügyét.

A rossz eredmények viszont legalább két összetevőből álló konklúzióhoz vezetnének: 1. hogy a középiskolás diákok és tanárok valóban nem veszik komolyan feladatukat, és 2. baj lehet az oktatási rendszerrel, tantervvel, érettségi követelményekkel. Tehát lépni, változtatni kell.

A napokban jelent meg egy, a világ legjobb ötszáz egyetemét rangsoroló kimutatás (mellesleg több ilyen, más-más fórumokról származó is létezik), közös vonásuk azonban, hogy egyiken sem szerepel hazai felsőoktatási intézmény, amelyeket, tisztelet a kivételnek, a miniszter „diplomagyáraknak” titulál. Nem is az elnevezéssel lenne baj – vannak, például, jónevű vállalatok, amelyek nagy szériában állítanak elő kitűnő autókat –, csakhogy mi rossz minőségű futószalagon kiállított silány egyetemi oklevelekről beszélünk, amelyek tulajdonosai ugyancsak silány érettségi diplomával kerültek be a felsőoktatásba, s aligha távoznak kiváló szakemberként. Jó színvonalú felsőoktatás gyenge középfokú oktatás mellett nem létezhet.

Az idei pótérettségi a hazai tanügy pótérettségije lesz.  Ha nem is nagyon bízunk benne, de reméljük, nem hasal el ezen is.