Rebellissors

Ezer éve bizonyított tény, hogy Nyugat-Európa rebellisnemzetnek tart bennünket, magyarokat. Akik a honfoglalás óta borzoljuk az idegeiket, sőt, kezdetben évszázadokig rémületben tartották őket a vágtázó lovaikról kiválóan nyilazó őseink. 

Úgy látszik, a kereszténység védelmében, sorsára hagyatva kétszer elvérzett nemzetünk tragédiái sem tudták álláspontjukat megváltoztatni, hiszen ahányszor csak fellázadtunk elnyomóink ellen, mindannyiszor cserbenhagytak, a kegyelemdöfést az első világégés utáni szétszaggatásunk képezte. Ennek ellenére mi, rebellis, lázadó lelkületű magyarok ’56-ban újra fellázadtunk a Nyugat bábáskodásával ránk erőszakolt kommunizmus ellen. Akkor is tétlenül szemlélték szabadságharcunknak a szovjet tankok által történt elgázolását, az egész Kárpát-medencére kiterjesztett retorziót, a magyarüldözést. Láss csodát, három évtized múlva ismét a magyarok ütöttek befoltozhatatlan lyukat a Vasfüggönyön, amikor az NDK állampolgárait Ausztrián keresztül Nyugat-Németországba engedték, nagyban hozzájárulva a kommunista tábor összeomlásához.

Most újra a magyarok borzolják, immár EU-tagként, sikeres uniós elnökségi mandátum birtokában a Nyugat idegeit. Mert ugye, levetve az EU által ránk erőltetett behódoló, hiteltörlesztő, fogyasztói magatartást, 2010 őszén az anyaország bizalmából kétharmados többséget nyert Orbán-kormány a megszorító intézkedéseket más hatalmaktól elérő módon, nem a nyugdíjak, a közalkalmazottak fizetéseinek megnyirbálásával, hanem a bankok és a multinacionális vállalatok különadójának a bevezetésével kezdte. Ezzel viszont a nemzeti érdekeket nyíltan felvállaló hatalom „aknára” lépett, hiszen csorbította a nyugati pénzügyi, gazdasági körök, az IMF és az EU érdekeit. Amelyekért nem lehet nyíltan retorziót alkalmazni, inkább hátulról támadnak. Gondosan előkészített, lejárató sajtókampány, illetve a forint ellen intézett támadások miatti leértékelődés után az újabb hiteligénylés zsákutcájába kényszerített Orbán-kormányon a kommunista helyett megalkotott, a magyar valósághoz alkalmazkodó új alkotmányt, a médiatörvényt és a nemzeti bank állítólagos függetlenségét sértő törvényt kérik számon. Nem is akárhogyan, hanem össztüzet zúdítva, megalázóan fenyegető hangnemben, mint a tetten ért tolvajon szokás. Eközben az egyesült Európa tétlenül szemléli a Szlovákiában jelenleg is érvényes Benes-dekrétumon alapuló, a szerbiai és kárpátaljai magyarüldözést, az erdélyi magyar panaszokkal együtt. Mert ’56. óta sokat változott a világ: akkor a tankok, most a bankok ellen kell küzdeni a függetlenségért. Ezt mi sem bizonyíja jobban, mint a gazdasági szakértők egyöntetű véleménye: az IMF-el és az EU-val történő megegyezés, illetve a viharfelhők elvonulása utáni szélcsendben Orbán bizonyára szabadulni próbál a hitelezőitől. Ami főbenjáró bűn, újabb retorziót vonhat maga után, hiszen adósságmentes, nekik nem tejelő európai nemzet nem létezhet.

Nem akarom az Orbán-kabinetet védeni, de rengeteg hibájával együtt, a rendszerváltás óta az egyetlen anyaországi hatalom, amelyik komolyan gondolja néhai Antall József kijelentését, aki 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát. Azóta tudjuk, már nem vagyunk 15 millióan, de arra is rájöttünk: minket, elszakított magyarokat csak az anyaország jelenlegi hatalma vett, vesz emberszámba, képviseli a bennünket is feltételező nemzeti érdeket, vállalja mindnyájunkért a rebellissorsot.