Régiómagyar

Sokat lehet hallani, tévékben látni, de olvasni is Románia közigazgatási újrafelosztásáról.

A hangoztatott, mondvacsinált ok az európai unióból „kapott” pénzekhez való hozzájutás.

Az államelnökön ismét kitört a feltűnési roham.

Románia mostani belső térképének átrajzolásához a koalíciónak nincs meg a szükséges alkotmánymódosító, kétharmados többsége.

Be kell tömni a nép száját. Most éppen a regionális felosztás a gumicsont. De az RMDSZ szívatására is jó.

A politikusnak az a fontos, hogy lássák a képét, papíron, és monitoron. Ő is előbújik a választási kampányban, majd.

Mondják, hogy a közigazgatás drága.

Nagyon drága, mert a hivatal önhizlaló.

A politikus szereti, ha kiszolgálják és körülzsongják. Kell neki tanácsadó, beszédíró, de menedzser nélkül sem képes átfogni és intézni a rá bízott község, város, megye ügyeit.

1992-ben Pécska község ügyeit 18-an intézték. A 2010-ben több mint 50-en végezték majdnem ugyanazt a munkát. Húsz éve az Arad megyei tanácsnak talán 70 alkalmazottja volt, tavaly lehettek vagy 200-an. Aradnak a változáskor 100 körüli aktatologatója volt, tavaly ezer közeli.

Indokolt a karcsúsítás, de a duzzasztó politikusok nem teszik meg.

Vannak, akik közvitát igényelnek.

A közviták sajátja, hogy azokra szinte senki nem megy el, így értelmetlenek. Folyik egy „érdekvédő” kikérdezősdi, amelyben egy sor figyelemelterelő kérdés után térnek rá arra, ami kell nekik: a válaszadó címe, telefonszáma.

Mások a hatástanulmányokat hiányolják.

Azoknak valóban lenne értelme, de ha azt a döntés végkimenetelében érintettek végzik, akkor kár a sok ráfordított energia és pénz.

Ha a politikusok azt mondják, hogy nyolc régió kell, amihez számításuk szerint meg lesz a döntéshozó testület kellő számú szavazata, akkor nyolc régió lesz, és pont olyan határokkal, amilyent a kitaláló vakon lerajzolt.

Romániában a román versenypártok ma a bűvös nyolcban és a magyarellenességben egyeznek. Az „érdekvédelmünket” őszi falevélként viszi a szél.

Egy működőképes régió felső lakosságszáma kétmillió körüli. Egy ekkora térséget egyetlen egy repülőtérrel ki lehet szolgálni de Szatmár, Bihar, Arad és Temes megyék – kétmillió lakossal – négyet működtetnek!

Ahány ország annyi megoldás.

A belga királyságnak van a hetvenezres német, a hatmilliós holland nyelvű flamand, illetve a három és fél millió franciául beszélő vallon által lakott régiója, no meg francia-holland nyelvű főváros a maga kilencszázezer lakosával. A hét parlamenttel és 7 kormánnyal, valamint tíz tartománnyal rendelkező országban 589 autonóm községben intézik az adófizető lakosok ügyeit. A főváros 19 községből áll, amelyeknek egyike a központi részen található Brüsszel.

A régió egyik legfontosabb ismérve az az infrastrukturális – közút, vasút, elektromos-, víz- és csatornahálózat – és gazdasági-szociális térszerkezet, amely mellett optimalizálhatók a termelési-ellátási rendszerek. A régiók akkor a leghatékonyabbak – ez létük értelme –, ha azokban szinte azonos kultúrájú emberek élnek, akik belátják közös érdekeiket, és jóban-rosszban hajlandók áldozatok árán is összefogni sorsuk jobbítása érdekében.

Sajnos az utóbbi bő huszonegy év úgy telt el, hogy a romániai magyarság zöme elfordult a politikától, a politikusoktól és az 1990-es felbuzdulást követően egyre kevésbé törődik az összmagyar érdekkel. E nélkül pedig csak vesztesek lehetünk. Közösségként és egyenként egyaránt.

Ideje lenne az összefogásnak!

Ideje lenne, hogy egymással többet törődjünk!

Ideje lenne, hogy lakóhelyünk legalább annyira fontos legyen mindannyiunk számára, mint a saját portánk.

Ideje lenne, ha a politikusok innen néznék saját, de a mi világunkat is. Mert ahány település annyi szokás.

Ha valaki alaposan szemügyre venné a tényeket, akkor azt tapasztalná, hogy a tornyai magyar nem úgy látja a világot, mint a nagyvarjasi, a nagyiratosi, a kisiratosi, a kisperegi vagy a pécskai, hogy a tőlük hatvan kilométerre lévő zerindit ne is említsem, de az olvasztótégely Arad is egy – már-már lakásonkénti – külön világ.

Ami most történik Romániában az a politikai bénaság miatti figyelemelterelés.

A cél az egykori támogatóitól megszabadult RMDSZ kisemmizése.

Furcsákat nyilatkozott az új Arad megyei RMDSZ-elnök. Vajon miért van időre szüksége a tisztánlátáshoz, amikor a helyzet egyértelmű? Műhelymunka sincs. Csak Csutak István – az 1997-es választási kampányban – készített egy tanulmányt az RMDSZ-nek Románia régiós újrafelosztásáról. Románia alkotmányát sem kell módosítani. Akinek lesz hozzá politikai ereje, az majd átrajzolja az ország térképét, és nem fog senkit megkérdezni. Szerintem a megyéknek nincs identitásuk. 1968-ban nem annak alapján hozták azokat létre, és az eltelt 43 évben sem annak megteremtése volt a cél. Európai gondolkodásról beszélni értelmetlen. Az egyes ember szempontjából csupán lokális identitás létezik. Erre telepítik a politikusok az újabbnál újabb ötleteiket, hogy róluk beszéljenek a még rájuk figyelő kevesek. A most bedobott régiós cécóban az RMDSZ-nek, és Bognár Leventének egyelőre ötletei sincsenek. De közben a román pártok a csak nekik használó kisebbségi törvénytervezetet saját hasonlatosságukra módosítják.

Nagy István