Rekordok labdarúgó világbajnoksága

Spanyol győzelemmel ért véget a focirajongók legnagyobb ünnepe, a négyévente rendezett világbajnokság. Precedens nélküli óriásrendezvény volt, melyen – első alkalommal – 48 ország válogatottja indult, és 104 mérkőzés után koronázták meg az új világbajnokot.

A résztvevők számának bővítése a foci töretlen globális népszerűség-növekedésére vezethető vissza, legalábbis a FIFA szerint. 1978-ig csak 16 csapat versenyzett az elsőségért, közülük 9 vagy 10 európai, 1982-től 24-re, majd 1998-tól 32-re emelkedett a résztvevők száma, ami mindenekelőtt a harmadik világ országainak fenntartott helyek látványos növekedését jelentette. A mérkőzések száma is hasonlóképpen növekedett, a hatvanas-hetvenes években még 32-38 volt, a nyolcvanas-kilencvenes években pedig 52, most viszont ennek a duplája.

Sokáig a vb az európaiak és a dél-amerikaiak nagy összecsapása volt, a többi kontinens képviselőinek inkább egzotikus mellékszerep jutott. Most viszont globális torna volt, legalábbis a kezdeti szakaszokban. Az afrikaiak jól kezdtek, 10-ből 9 jutott tovább a csoportkörből, a legjobb nyolc közé azonban csak Marokkó jutott be, noha Egyiptom jócskán megszorította a címvédő Argentínát. Ázsia viszont már az elején leszerepelt, 9 csapatból hét már az első körben kiesett, a maradék kettő pedig a következő fordulóban.

Ez volt az első vb három társszervezővel: Kanada, USA és Mexikó. Korábban csak egyszer fordult elő, hogy Japán és Dél-Korea volt társszervező, minden egyéb alkalommal csak egy házigazda volt. A világbajnokság ugyanis jelentős üzletté vált, az amerikaiak pedig tipikus „show”elemekkel egészítették ki, amelyek arrafelé szokásosak, az európai szurkolóknak viszont inkább bosszantóak. A legnagyobb botrányt azonban a politika durva beavatkozása váltotta ki, Trump elnök személyes nyomására a FIFA törölte az egyik amerikai játékos eltiltását, ami automatikusan jár a piros lappal. Ilyesmire korábban sosem került sor, Európában nagy felháborodást eredményezett. Amúgy a béke Nobel-díj, televíziós sztár, Pápa és sok egyéb cím mellett az amerikai elnök a foci világbajnoki címre is igényt tart, úgy mászott bele hívatlanul a győztes spanyolok ünnepségébe, mintha ő személyesen rúgta volna a győztes gólt.

A világbajnokság másik nagy botránya a francia válogatott összetétele kapcsán robbant ki, mivel számos politikus, korábbi focista vagy egyszerű szurkoló afrikai csapatnak nevezte. Párizsban és a nyugati balliberális körökben ez hatalmas felháborodást és a szokásos megbélyegzést váltotta ki, a világ számos tájain sokak számára azonban feltűnő, hogy a franciák kezdő 11-ében 9 afrikai eredetű játékos szerepel, miközben néhány évtizeddel ezelőtt még európaiak öltötték magukra a kék címeres mezt. 

Olyan nagyok korai kiesése ellenére, mint Brazília, Németország vagy Hollandia, a címért folyó közdelem mégis a hagyományos futballhatalmak között zajlott, az elődöntőbe ugyanis Argentína, Anglia, Franciaország és Spanyolország jutott be, s a vb végül utóbbi győzelmével végződött. Ezzel a spanyolok második világbajnoki címüket hódították meg, beérve Franciaországot és Uruguayt. Az élsportban matuzsálemi kornak számító 40 körüli Messi – illetve Ronaldo és Modric – számára alighanem ez a vb-döntő volt az utolsó tangó.

Magyarország és Románia ki sem jutott a vb-re, 40, illetve 28 év után sem. Győzelmi ünneplés helyett csak az önirónia maradt a szurkolóknak, 1986, illetve 1998 óta senki sem tudott gólt lőni világbajnokságon! Talán négy év múlva, amikor a résztvevők számát 64-re bővíthetik, ahogy a FIFA rebesgeti… De hát a további bővítés nem Európának, hanem továbbra is a harmadik világnak szól.