Részvétel

Ki gondolta volna, hogy a mai parlamenti választásokon az ország jó részében akkora hó esik hirtelen, hogy akadályozza a közlekedést, ideig-óráig több tucatnyi szavazóhelyiség működését?

A miniszterelnök-pártvezér, állítólag – nyilatkozta ma –, gondolta, és megmondta jó előre: jobb lenne a választásokat korábbra, novemberre tenni, de nem hallgattak rá.

E sorok írásakor csak a vasárnap délutáni adatok hozzáférhetők – urnazáráskor, a részvételi és szavazási eredmények összesítésekor az újságnak rég a nyomdában kell lennie, hogy reggelre vonattal, busszal, személyautóval a távoli előfizetőhöz is eljusson –, szóval pontos adatokkal nem rendelkezünk. Ami biztosnak látszik: a részvétel az eddigi választásokhoz képest legfeljebb negatív rekordot dönthet meg. Az érintettek, a pártok és szövetségek esetleges kudarcukat nyilván a zord időjárásra fogják majd, de nem lesz igazuk: aki nagyon el akar menni szavazni – leszámítva az igazán nehezen mozgó öregeket és betegeket –, az el is ment. Csakhogy… legalább öt-hat olyan – se nem öreg, se nem beteg – embertől hallottam személyesen az elmúlt napokban, hogy el se megy szavazni, mert tele van a hócipője az „egész bagázzsal” – pedig akkor hóról még szó sem volt. Azt viszont már akkor érezték, hogy a jelöltek (többnyire nem is létező) programjukkal – az ellenfél pocskondiázása, amelyben kiemelkedőt produkált a mostani választást megelőző kampány, nehezen tekinthető programnak – nem voltak képesek őt megszólítani, pláne meggyőzni úgy, hogy szabadnapjuk második felében, az immár alig szállingózó hóban, addigra nagyjából úgy-ahogy letakarított, járhatóvá tett járdán-úton fél, netán két-három kilométert, egy kiadós sétányit gyalogoljanak – esetleg verejtékezve csúszkáljanak – a szavazóhelyiségig.

Akinek ennyi áldozat túl sok, annak aligha volt nagyon fontos a mai választás, amely pedig – nem demagógia! – hosszabb távra fontos aktus volt az ország, és benne mindannyiunk sorsára vonatkozóan.

A többség dönt – ez a demokrácia –, de a döntés áldott vagy átkos következményeit mindenki viseli.

Merthogy a legnagyobb, legnehezebb munka, az ország dolgainak rendbe hozása – remélhetőleg ez lesz az új törvényhozás és kormány legeslegfőbb célja – csak ezután kezdődne.