Rongyrázás

Jobb sorsra érdemes – és korábban még nagy tekintélynek örvendő – hírtelevízióink napok óta az év esküvőjével etetnek minket.

Félreértések elkerülése végett: nem a monacói, vagy angol hercegével, elvégre Albert és Vilmos lakodalma elbújhat a bukaresti felső tízezer most bemutatott ifjú párjáé mellett.

Olyan úri murit csaptak Bukarestben, hogy a világ szája is tátva maradt.

Elvégre egy olyan országban költöttek egymillió eurót egy esküvőre, adtak nászajándékba egy 300 ezer eurós csodaautót, amelyről éppen most mutatta ki a Gallup intézet, hogy a világ legboldogtalanabb népét hordozza a hátán, a lakosság csupán 16 százaléka érzi magát boldognak, miközben a svéd vagy kanadai boldog emberek aránya meghaladja a 70 százalékot.

És egy olyan országban, melynek jelenlegi munkaügyi minisztere szerint már az is gazdag, aki még 200 eurót sem keres havonta, annyit, amennyibe az említett csodaesküvőn talán csak a díszebéd előétele került.

Jobb sorsra érdemes hírtelevízióinktól, azt nem tudhattuk meg az elmúlt napokban, hogy januártól emelkednek-e a nyugdíjak, visszaadnak-e jövőre valamit a megkurtított fizetésekből, mennyivel kevesebben kapnak a következő télen fűtési segélyt.

Azt viszont igen, hogy az esküvői torta 2 méter magas volt, a nemzetközi hírű izraeli szakácsot 30 ezer euróval fizették meg, s mit evett kaviáron kívül az 500 meghívott, ki, hány százezer eurós kocsival érkezett, s milyen nehéz dolga volt azoknak a testőr cégeknek, amelyek arra voltak hivatottak, hogy a nagy eseménytől távol tartsák a bámészkodó népet.

 Bárdolatlan újgazdagjaink mértéktartó és elegáns királyi és hercegi esküvőket próbáltak utánozni, ami végül is giccses, polgárpukkasztó rongyrázássá alacsonyodott, az év bukaresti esküvője annyira sem hasonlított a monacóira vagy a londonira, mint az ízléstelen kerti törpék Michelangelo szobraira.

A futballpályánál nagyobb vörös szőnyeg, az úszómedence üveghídjára állított zongora, a poharakba öntött méregdrága italok márkája, persze a helikopterből ahonnan filmeztek, alig látszott, gondoskodtak viszont arról jó előre, hogy utólag a bámészkodó kíváncsi nép is megtudja, miként mulat egy mai bukaresti úr.

Elvégre ez is Románia valóságához tartozik.

Más kérdés, hogy a felső tízezer, s annak felső ezrének hány százaléka jutott becsületes úton két évtized, vagy csupán néhány év alatt mesés vagyonához.