Seuso-kincs

Már évtizedekkel korábban is olvashattunk az 1600 éves Seuso-kincs rejtélyéről, annak zavaros tulajdonviszonyairól. A Lacus Pelso (Balaton) mentén, a mai Polgárdi szőlőhegyén élt a kincs hajdani tulajdonosa. 

Ő vagy valaki más rejtette el a 15 (14) darabból álló ezüst dísztárgy-együttest. További, kalandregénybe illő története a XX. század második felében folytatódott. A napokban érkezett a hír, hogy a magyar állam 15 millió euróért, a felbecsülhetetlen érték „töredékéért” megvásárolta a dísztárgy együttes hét darabját.

Az állam megvásárolni kényszerült azt, amit, jogosan (!), saját tulajdonának tekintett.

Maradéktalan örömet kellene éreznünk.

Bevallom, nem ilyen örömet érzek.

Nem azt számolom, hány éhes gyermeket lehetne jól lakatni ebből a pénzből – némely politikusok teszik ezt –, másra gondolok.

Arra, hogy történelmünk szerencsétlen formálódása okán, hány olyan nagy értékű műkincs, festmény gazdagítja az oroszországi, a bécsi, a pozsonyi, (az aradi) múzeumokat, képtárakat, amelyek tulajdonviszonyai más elhelyezést indokolnának.

Mindent nem lehet visszavásárolni. Nem is eladók.

A Seuso-kincset azért adták „olcsón”, mert tisztázatlan eredete miatt egy valamire való aukcióra jelentkezni sem lehetett vele.

Előfordult már máskor is, hogy némely famíliák, alkalmi vételként visszavásárolták a „családi ezüstöt”.