Soha

A politikában, hangoztatják az abban járatosak, soha ne mondd, hogy soha. Annyiszor békült ki és lépett szövetségre – ha olykor nagyon rövid időre is, gyorsan múlandó érdekektől hajtva – a tűz a vízzel, hogy a kategorikus „soha” egyszerűen értelmetlen.

Most mégis azt kell mondanom egy, a soha szót kimondó romániai politikusra, hogy mélységesen igaza van: hiszem és vallom magam is, hogy soha nem fogja megoldani a problémát a Franciaország által a rája telepedett romániai romákkal kapcsolatban felkarolt eljárás, nevezetesen az, hogy pénzt adnak nekik hazajövetelük fejében. Merthogy rövid idő múltán, ahogy csak tehetik, visszamennek. Mégis: jó és egyszerű valakire – lehet az akár egy ország is – ráfogni, hogy hibázott, hibázik, mert mindjárt azt a benyomást kelti, hogy lám, más sem okosabb nálunk, akkor meg minek kritizál bennünket.

A romániai romák gondját azonban nem Franciaországnak, hanem mindenekelőtt Romániának kell(ene) megoldania, az Európai Unió segítségével, persze, mert önmagában – bizonygatására régóta nincs szükség – erre képtelen. Mentségül szolgálhat azonban, hogy a többi ország sem talált ki igazán okosat, még az Unió támogatásával sem: az eddigi ún. intézkedések, meg a pénzbe kerülő tanácskozások, szemináriumok, tapasztalatcserék, felmérések semmivel, de legfeljebb csak valamicskével szolgáltak több tanulsággal, mint amennyit egy világos, józan gondolkodású ember félórányi töprengés után simán meg tud fogalmazni. Mert világos, mint a nap: a romáknak (de persze másoknak is) mindenekelőtt munkát kell adni ahhoz, hogy megélhessenek, hogy itthon maradjanak. Hogy a külföldi segélyekre szokottakat könnyű lesz-e munkára fogni, az más, és nehéz kérdés, de munkahely hiányában egyszerűen fölösleges filozofálni. Ugyanolyan világos – és ezt a miniszter asszony jól látja –, hogy iskoláztatni kell azt, aki majd, évek múlva, a munkaerőpiacon valamelyes reménnyel kereshet megélhetést biztosító munkát. A beiskolázásra kellene keresni tehát hatékony módszert és stratégiát.

Elméletileg egyszerű, gyakorlatilag rendkívül bonyolult a kérdés, amelyről, Romániában, világbanki támogatással most újabb tanulmányba kezdenek. Soha nem születhet azonban olyan, beilleszkedésről szóló használható tanulmány, amelyben munka és tanulása ne kapna helyet.