Stratégia

Van-e Romániának avagy nincs mezőgazdasági stratégiája? S ha nincs, kell-e?

Az államelnöktől csütörtökön azt hallottuk: nincs, de évek óta készül, az államelnökség még 2011-ben kijelölt egy bizottságot, amely június végéig állítólag le is teszi az asztalra ezt a bizonyos távlati elképzelést.

Ha nem is volt hát eddig, idéntől lesz – ha az elképzelés a közvitán nem bukik meg.

Ezzel szemben a mezőgazdasági miniszter azt mondta a mezőgazdászok országos konferenciáján, ugyancsak csütörtökön, hogy az országnak nem a stratégia hiányzik, hanem egy stratégia körül kialakuló politikai egyetértés.

A történelemből mintha azt a tanulságot szűrhetné le az ember, hogy (jó) stratégia nélkül soha nem nyertek háborút – legfeljebb csatát, azt is ritkán. Továbbá az is leszűrhető, hogy békeidőben egy ország fejlesztése nehezen képzelhető el úgy, hogy ne határoznák meg hosszú időre, hogy merre is akarnak haladni, milyen területeket, iparágakat, kiugrásra képes, nemzetközileg versenyképes ágazatokat kívánnak, akár a többi elé helyezve, fejleszteni.

A mezőgazdaság egyre inkább – világ- és Európa-szerte, és természetesen nálunk is – hosszú távon létfontosságú, ilyenformán stratégiai ágazattá válik, érdemes és szükséges kiemelten foglalkozni vele. Uram bocsá’, még stratégiát is kidolgozni fejlesztésére. Olyat, amellyel lehetőleg minden, az ország sorsával törődő politikai erő egyetért, hogy aztán hatalom- és kormányváltáskor ne kelljen a régi elképzeléseket sarokba vágni és újak kiötlésén agyalni.

A hosszú távú elképzelésben, a mezőgazdaság tekintetében, persze helyet kell kapnia az öntözőrendszer újra-kiépítésének, mint ahogy az a mezőgazdasági minisztérium távlati elgondolásaiban szerepel (a régit, úgy ahogy volt, tönkretették), de nem szabadna leragadni ennyinél. Nagyon fontos lenne eldönteni, például, milyen is legyen a jövőben az ideális romániai farm. A sokszázezer kisgazdaság nem állja versenyt, életképtelen, a sok száz, netán több ezer hektáros gazdaság versenyképes, de mivel munkaerő-szükséglete minimális, egyszerűen megöli a már most is elnéptelenedő falut, és további munkanélküliséghez vezet.

Lenne tehát mivel foglalkoznia a stratégiának, hogy amikor jövőre Brüsszel előáll az új közösségi mezőgazdasági politikával, ne álljunk úgy, mint borjú az új kapu előtt.