Suszter, maradj…

Nem tudom, hányan észlelték, hogy a félresikerült politikai karriereknek milyen tragikus következményei lettek a huszadik században. Százmilliók pusztultak el, milliárdok sorsa vált bizonytalanná, mert néhány országban felkészületlen, sőt olykor pszichopata őrültek kerültek az állam élére.

Vegyük időrendben csak a legutóbbi évszázadot. Az 1920-as években, a szovjet Oroszországban egy korábban elcsapott teológus-hallgató, a grúz Dzsugasvili, Iosif Viszárionovics Sztálin néven rémuralmat teremtett meg. Olyat, amelyet addig csak a francia forradalom jakobinus diktatúrája alatt ismert meg a világ. Az egykori szeminarista lett a legnagyobb templomromboló, keresztényüldöző. Pontos adat még ma sincs, de a harminc évet tartó országlása alatt országában bizonyosan több tíz millió áldozata volt a terrornak. Kezdve az ukrajnai holodomorral, a politikai tisztogatásokon keresztül a gulágokig. És ebbe a számba nem tartoznak bele a fogolytáborokban elpusztultak, valamint a kelet- és közép-európai elfoglalt országokból a háború után elhurcolt és elpusztított kényszermunkások százezrei.

És ott a másik félrecsúszott, a sikertelen festőkarriert befutó első világháborús káplárból nemzetvezetővé avanzsált Adolf Hitler. Mindössze tizenkét év alatt elfoglalta szinte teljes Európát, annak területén mintegy négyszáz haláltábort (lágert) hozatott létre, népeket irtott, saját nemzetét is a vágóhídra vitte. Tízmilliónál jóval több áldozat írható a „számlájára”.

Vagy vegyük az afrikai diktátorok gyöngyét, Idi Amin Dadát. A francia hadseregben csak az őrmesteri rangig vitte. Odahaza államfő lett, császárrá koronáztatta magát. A koronázási ünnepségének költségei felemésztették az ország egyéves nemzeti össztermékének egynegyedét, miközben népének többsége mélyszegénységben tengődött, sőt éhen halt. Bukásakor méretes fagyasztójában emberi húst is találtak.

S hogy ne menjünk csak idegenbe, idehaza is van példa hasonló „dicső” karrierre. Egykori diktátorunk suszterinasból lett a Kárpátok géniusza. Mindenfajta iskola nélkül! Bár már több mint három évtizede befellegzett országlásának, a mai napig nem készült el egy összegezés mindazokról, akik az ő két és fél évtizedes „tündöklése” alatt eltűntek a politikai rendőrség fogdáiban, meghaltak a munkatáborokban, a börtönökben az embertelen bánásmód miatt. Azt hiszem, két kézen megszámolhatjuk mindazokat, akiket az elkövetett atrocitások elrendelése és végrehajtása miatt törvényes perben elítéltek.

Mindezek ellenére, az emberi társadalom nem tanul. Manapság bármilyen állás betöltéséhez szükséges a felkészültséget bizonyító papírt bemutatni, a legtöbb helyen még versenyvizsgát is tartanak. Akát egy takarítói állás betöltésére is. Kivételt csak a politikusi pálya képez. Ott bárki szerencsét próbálhat, mint a mesében: királyfik és kiskondások egyaránt. Akár csak egy jól előadott demagóg, netalán szélsőnacionalista szöveggel is.

A több százmilliós lakosságú Európa Unió vezetőségében, európai államok kormányaiban felkészületlen, egyetemet nem végzett, a minimális szakmai információkat csak dadogó személyek is helyet foglalhatnak. Ők döntenek súlyos következményekkel járó egészségügy (lásd elbaltázott vakcina-beszerzés), gazdasági (a most folyamatban lévő, a lakosságra elviselhetetlen terheket rovó energia-áremelés) kérdésekben. Az objektivitástól távol álló jelentéseikkel államokat bélyegeztethetnek meg, ítéltetnek el. És azokon a fórumokon szenvedélybetegek is irányíthatnak, akik gyenge pillanataikban nincsenek ítélőképességük teljében. Több példát említhetnék!

Nem kellene a politikusi pályát is szabályozott feltételekhez kötni? Hogy a suszterek (végre) maradhassanak a kaptafánál, s ne ágálhassanak a demokrácia nevében.