Szegényboltok

A kormány szerdán jóváhagyta az úgynevezett nyugdíjaskosár-programot, mely azt célozná, hogy támogatást nyújtson az időskorúaknak, akik, az elképzelések szerint, olcsóbb áron juthatnak hozzá az alapvető élelmiszerekhez.

Akár már szeptembertől, az arra illetékesek ugyanis három hét határidőt kaptak a kormánydöntés megvalósításához.

Amely azzal kezdődött, hogy ezekben a napokban az Egészségügyi Minisztérium azt vizsgálgatja, hány kalóriára van szüksége naponta a nyugdíjasoknak (mintha ez nagy titok lenne,s egyforma mindenki számára), hogy ennek alapján határozzák meg, mi kerüljön az olcsó kosárba, s azzal, hogy miniszterközi bizottságot hoztak létre a terv technikai megszervezése és lebonyolítása érdekében.

Arról van szó ugyanis, hogy havonta minden nyugdíjas a létesítendő szegényboltokban, úgynevezett economátokban, bizonyos mennyiségű cukrot, olajat, puliszkalisztet és rizst vásárolhat majd.

Az economátokat nem a Boc-kormány találta ki, tíz évvel ezelőtt, a Năstase-kabinet  már megpróbált ezzel a módszerrel szavazatokat szerezni, akkori szegényboltjai azonban sorba csődbe mentek, nem tudtak megfelelni az eredeti, talán nemes elképzeléseknek.

De ha jól meggondoljuk, hasonló szegényboltokat először a kommunista hatalom hozott létre a 40-es évek végén, amikor az üzletek polcairól hiányoztak az alapvető élelmiszerek, s az akkori economátokban marmaládét (vegyeslekvárt) osztottak, ami akkoriban még a teába való cukrot is helyettesítette, továbbá halvát, olykor puliszkalisztet és disznózsírt is.

A 40-es évek végének szegényboltjait a szocialista kereskedelmi egységek fokozatos megjelenése szüntette meg, a 2001-esek önmaguk haltak el, hiszen semmi közük a piacgazdálkodáshoz.

A most tervezett economátok megjelenését sokan gyanakodva – okkal vagy ok nélkül – újabb választási propagandának tartják, lévén, hogy jövőre helyhatóságot és parlamentet is fogunk választani,  s mivel a kormány eddig csak vágott, csökkentette a nyugdíjakat, el akarja feledtetni, milyen csúnya fiú.

Most pedig, ahelyett, hogy visszaadná a nyugdíjakból elcsórt kis pénzeket, azt ígéri, hogy az idős emberek majd olcsóbban jutnak hozzá a túlélésükhöz szükséges kalóriákhoz.

Aligha valószínű azonban, hogy az új üzlethálózatban valóban 25-30 százalékkal olcsóbbak lesznek az alapvető élelmiszerek, egy piacgazdálkodásban ez lehetetlen.

Van ebben  az egész történetben egy turpisság is: eddig az Európai Unió egyik programja alapján a romániai szegényeknek is küldött Brüsszel lisztet, cukrot olajat, amely, vagy amelynek egy része így, vagy úgy eljutott bizonyos éhező rétegekhez.

2012-től Románia már nem részesül ebből a könyöradományból.