Szintek

Régóta érezzük már, hogy állami vezetőink és politikusaink többsége nem abban a Romániában él, amelyben mi, egyszerű polgárok.

Miközben minket földre dönt a gazdasági válság és a kormány inkompetenciája következtében eluralkodó szegénység, azt látjuk, hogy ők naponta gazdagszanak, újabb és újabb kacsalábon forgó villákat építenek maguknak, s olyan kolosszális fizetéseket és juttatásokat kapnak, amelyek ellentmondanak nemcsak a józan észnek, de a hazai törvényeknek is.

Miközben mi, magyarok, megpróbálunk olyan közös hazát építeni, amelyben nincs különbség román és magyar között, ők egymás ellen uszítanak minket.

Miközben azt magyarázzák nekünk reggeltől napestig, hogy az ország gazdasága szárnyalni kezdett, a FMI szerint lassul az ország gazdasági növekedése.

Miközben a gyermek is látja, hogy utolsók vagyunk az Európai Unióban, államfőnk Franciaországban azzal dicsekszik az ott élő románoknak, hogy bár mások leckét akarnak adni Romániának, Románia az ő vezetése alatt olyan bölcs intézkedéseket hozott, amelyek legalább egy évvel megelőzték az Európai Unió intézkedéseit.

Miközben a parlament létfontosságú törvények vitáját halasztgatja, hol a kormánypártok, hol az ellenzék miatt, mindegy, hogy miért, az új munkaügyi miniszter, a volt neves elnöki tanácsos arról beszél, hogy milyen fontos lesz az ország számára a prostitúció törvényének elfogadása, a képviselőház pedig, a legnagyobb kánikula idején, azzal van elfoglalva, hogy miként büntessék meg azokat, akik majd télen téli gumi nélkül ülnek gépkocsijukba.

S hogy eltereljék a figyelmünket az ország katasztrofális vezetéséről, újabb és újabb rágógumi-témákat tömnek a szánkba.

Gondoljunk csak arra, hogy június végén, mint derült égből villámcsapás, hogyan került terítékre a király-téma, hiszen azt még valami évforduló sem indokolta.

Ha Băsescu hajóskapitány nem ismeri a történelmet, az még hagyján, de Băsescu elnök nem engedhetne meg magának olyan kijelentéseket, mint: I. Mihály lemondása hazaárulás volt, Románia utolsó királya az oroszok szolgájának bizonyult, a fasiszta Hitler-barát Antonescu tábornok pedig nem is volt olyan rossz ember, nem tapad annyi vér a kezéhez, ahogy sokan tudják.

Várható volt, hogy e nyilatkozat nemcsak itthon és Nyugaton, de még Băsescu elnök egyes hívei között is felháborodást kelt.

A két Románia jellemzője, hogy ilyen nézetekkel is mérgezhetik még a román közvéleményt.

Mégpedig a legmagasabb szintről, amely azonban olyan alacsony fokú, hogy nem méltó Európához.