Szívügyek

Romániában most zajlik – holnap fejeződik be – a 8. nemzetközi szervátültetési kongresszus, amelyen – hazaiakon kívül – Észak- és Dél-Amerikából, Ázsiából jött szakemberek is jelen vannak.

Orvos barátaimtól, ismerőseimtől tudom: egy-egy ilyen orvosi összejövetelen rengeteget lehet tanulni, hiszen tekintélynek számító gyógyítóktól hallhatnak a szakmai újdonságokról, a gyógyításban használt legújabb eredményes eljárásokról. Márpedig az egészség (és főleg annak helyreállítása, ha megromlik) minden dolgok egyik legfontosabbika ezen a földön.

Elképzelhetjük, milyen hatást keltett csütörtökön egy ilyen kongresszuson, hogy egy vásárhelyi professzor sajtótájékoztatón bejelentette: október elsejétől nem végeznek műtéteket a marosvásárhelyi sürgősségi kórház szívsebészetének gyermek osztályán. A  hírügynökségi jelentésben csak a bejelentő vádja szerepel az előző kormány címére – megszüntették a szívsebészet önálló intézmény státuszát –, más forrásokból azonban tudni lehet: két orvos távozása miatt vált lehetetlenné a gyermek-szívsebészet működése. A távozás oka pedig, kell-e mondani, az összehasonlíthatatlanul vonzóbb külföldi fizetés.

Azelőtt évente 300-350 újszülöttön, illetve gyermeken végeztek Marosvásárhelyen életmentő beavatkozásokat.   

Nos, régóta köztudott, hogy a román egészségügy nagybeteg, erősen alulfinanszírozott, hogy évente – a statisztikák ijesztőek – orvosok százai hagyják el az országot, és nagyon kevés a remény arra, hogy valaha is visszatérjenek. Ennek a levét (hogy a hiányos műszaki felszereltség következményeire ezúttal ne is térjünk ki) természetesen a hazai egészségügy és a betegek isszák meg. A legegyszerűbb persze a felelősséget ezért – vagy a mostani konkrét marosvásárhelyi esetért – a valamikori (vagy mostani) egészségügyi minisztériumra, kormányra hárítani. Ez azonban alig több látványos demagógiánál, a gyökerek sokkal mélyebbre, és az ország gazdaságának súlyos helyzetébe nyúlnak.

A Romtransplant-kongresszustól, nyilatkozata szerint, a jelenlegi hazai egészségügyi miniszter sokat vár: a hazai szervátültetés felzárkózását a világhoz. Kívánatos lenne, de a jelenlegi finanszírozási feltételek között nagyon is kétséges kimenetelű: a reményeken és óhajokon kívül az anyagi feltételeket is meg kellene hozzá teremteni.