Tehetetlenség

Lassan fellélegezhetünk. A délben melengető Napocska jóvoltából apránként megszabadulhatunk a tél „örömeinek” gyakorlásától, a lehullott temérdek hónak az eltakarításától. Már akik takarították. 

Mert a családi házban lakóknak a járdáról, az udvarról mindenképp el kellett tüntetniük a gazdálkodók által türelmetlenül várt égi áldást, ha biztosítani kívánták a zavartalan közlekedést, illetve nem akarták, hogy szó érje a ház elejét. A tömbházlakóknak is elegük lehetett már az épületek közötti utakon, a sétányokon egybegyűlt, fél lábszárig érő hó naponta gyakorolt dagasztásából. Mert ugye, ahol a háznak sok gazdája van, nehezen kerül munkavállaló, inkább egymásra várnak. Tisztelet a kivételnek, de sok tömbházban nem került 2-3, hólapáttal rendelkező, vállalkozó szellemű ember, akik összefogva eltakarították volna a havat a mindnyájuk által használt útról, sétányról. Meglehet, rájuk talán nem is vonatkozott a városvezetők rendelete, ami tetemes bírságot helyezett kilátásba azon tulajdonosoknak, akik a házuk előtti járdáról nem takarítják el a havat. Az autósok is fellélegezhetnek hamarosan, hiszen aki odatette, majd el is tünteti az útszélekre tolt, méternyi széles hótorlaszokat, amelyek egyirányúvá változtatták az utcákat. Ha véletlenül szembetalálkozott két autó, egyiknek bele kellett gázolnia a hóba, amelyikben bizonyára elakadt. Évtizedek alatt nem szorult annyi autó Aradon segítségre, mint az elmúlt hetekben. Sehol nem lehetett megállni, parkolni, de az utcán átkelni is csak a kitaposott ösvényeken tudtunk hetekig. Ennyi idő alatt nem kerültek emberek, akik a mellékutcák gyalogátkelőit, bejáróit a hókotrók által emelt torlaszoktól felszabadították volna. Lassan a köztisztaságiak is megkönnyebbülhetnek. Nem sokáig kell már röstelkedniük, amiért újra felkészületlenül találta őket a tél, nem voltak képesek csak az aradi városháza előtti térről, illetve a főutca egyes részeiről elszállítani a havat, miközben a főutcán végig nem lehetett járművel megállni, parkolni. Mikorra beköszönt a következő tél, az akkor esedékes kapkodás, fejetlenség közepette már senki nem fog emlékezni a mostani káoszra, a használhatatlan autóbusz- és villamosvárókra, a hidak napokig járhatatlan járdáira. Bátran szabadkozhatnak újra: a hirtelen beköszöntött zimankó ezúttal felkészületlenül találta őket.

Száz szónak is egy a vége: mindnyájan türelmetlenül várjuk a hó fogságából való szabadulást, a megkönnyebbülést ígérő tavaszt, a tehetetlenségünkből való megváltásunkat. Mert szép időben a tehetetlenség is elviselhetőbb.