Tiltás után, tiltás előtt

Végre egy okos elgondolás: a kormány megtiltotta bizonyos vezetékrendszerek föld fölötti elhelyezését közterületen. Vonatkozik ez a villamos-, földgáz-, víz-, csatorna- és távhővezetékre, telefonkábelre, a közlekedési jelzőlámpák kábeleire stb. is. 

Látszata az intézkedésnek csak évek, évtizedek múlva lesz igazán – a már meglévő, föld fölötti vezetékek föld alá rejtésére egyelőre minimális az esély –, de legalább az ezután épülő, vagy most tervezett rendszereknél figyelembe veszik az ötletet, és helységeink valamivel civilizáltabban néznek majd ki, hogy a biztonsági szempontokról most ne is beszéljünk.

Persze kérdezhetné az ember, miért nem jutott ez 15-20 évvel ezelőtt valakinek eszébe, mert akkor az eredmény ma már több száz helység ezer és ezer helyén meglátszana. Hogy miért nem jutott eszébe, mondjuk, harminc esztendeje, azt kérdezni sem érdemes. Pedig már akkor sok minden eszébe jutott egynéhány építésznek. Az például, hogy az újonnan épülő tömbháznegyedekbe szélesebb, autóparkolásra is alkalmas utcákat és parkolóhelyeket kellene tervezni, hisz akkor már javában folyt a hazai gépkocsigyártás, s tudni lehetett, hogy két-három évtizeden belül komoly gondokat okoz a járművek parkolása. Aztán a tervezőnek az ötletet gyorsan el kellett felejtenie, mert nagyon-nagyon felülről jött az intés: takarékossági okokból a tömbházakat közel kell építeni egymáshoz, hogy minél jobban kihasználják az „értékes” területet, hogy kevesebb anyag kelljen a csővezetékekhez. Mindig spórolni kellett, s a túlzott takarékoskodásra mindig ráfáztunk, utólag mindig feltétlenül ráfizettünk.

Ma a romániai nagyvárosok közlekedése fuldoklik, mert nincs hova leparkolni az autókat. Hacsak nem a járdára, hogy a gyalogos az úttesten kerülje ki őket. Föld alatti vagy föld feletti, emeletes, nagy befogadóképességű parkolóház természetesen nincs – miért gondoltak volna erre is idejében, s különben sincs ilyesmire pénz. Ma a nagyvárosok többségét gépi eszközökkel takarítani lehetetlen (pedig nagyon rájuk férne) az út szélén leparkolt autóktól. (Más kérdés, hogy az utak jó részét úgy alakították ki, rendes szegély nélkül, hogy azok eleve alkalmatlanok a gépi takarításra. Kézi erővel pedig ma már lehetetlen a város tisztaságát fenntartani.)

Aki ezek után azt hinné, hogy manapság már okosan, előre gondolkodva, megfontolva dolgoznak a helységek kinézetén, az, sajnos, nagyot téved.

A mostani rendeletre visszatérve: ha betartják, jótékony hatása lesz a helységekre. Nem csúfítja majd kábelek sokasága a házakat, az utcákat, az összevissza vezetékek nem keltik majd az emberben az ideiglenesség és tákoltság, meg a határtalan igénytelenség érzetét. Egyszer majd talán arra is lesz pénz és akarat, hogy mindazt a temérdek szamárságot, amelyet hosszú évtizedeken spórolás vagy tudatlanság, nemtörődömség okán elkövettek, helyrehozzák a helységekben.